A Valentin-nap története és hagyományai
Szent Valentin, a szerelmesek védőszentje
Sokan azt állítják, hogy a szerelem és a szeretet ünnep eredete Szent Valentin, egy római papig nevéhez fűződik, aki mártírhalált halt, mert nem adta fel a kereszténységet a vallás üldöztetése idején. Kr.u. 269 vagy 270 február 14.-én halt meg, ugyanazon a napon, amelyik a szerelmi sorsjátékoknak volt szentelve. A legenda szerint a börtönben töltött idő alatt üzenetet küldött barátainak, hogy szereti őket és hogy ne felejtsék el őt.
A történet egy másik változata szerint, Szent Valentin papként szolgált Claudius császár ideje alatt, aki bebörtönözte őt, mert ellenezte döntését, amely megtiltotta a fiatal férfiaknak, hogy házasodjanak. Úgy gondolta, hogy a nőtlen férfiakból jobb katonák válnak, megerősítvén ezáltal a hadseregét. A legenda úgy tartja, hogy, Szent Valentin rabsága alatt összebarátkozott a börtönőr lányával, akinek hagyott egy levelet aláírva, hogy “A te Valentinodtól”.
Kr.u. 496-ban Gelasius pápa elrendelte, hogy az addigi Luperkalia ünnep helyett február 14-én Szent Valentinre emlékezzenek. Fokozatosan, ez a nap lett a szerelmes üzenetek napja, és Szent Valentin lett a szerelmesek védőszentje. A dátumra versek és olyan egyszerű ajándékok küldése volt jellemző, mint a virág vagy a csokoládé. Gyakran rendeztek társasági összejöveteleket vagy bálokat is ebből az alkalomból.
Az Egyesült Államokban, Miss Esther Howland volt az első, aki Valentin napi képeslapot küldött. A Colorado-i Loveland város komoly postai üzletet bonyolít le február 14. körül, mivel az emberek szentimentális verseket küldenek szét szeretteiknek, a gyerekek pedig Valentin-kártyákat cserélnek az iskolában.
A “kereskedelmi” Bálint-napot az 1800-as években vezették be, és mára már ezen a napon igen csak hatalmas forgalmat bonyolítanak le a virágárusok, valamint az ajándék- és édességboltok az ünnephez kötődő reklámkampányoknak köszönhetően. A legtöbb ember igyekszik valamilyen csodálatos idézet, szerelmes vers vagy akár sms kíséretében átadni ajándékát szerelmének, szeretteinek vagy más, szívéhez közel álló személyeknek.
 |
A Valentin nap eredete
A Valentin-nap a Római Birodalom idejére vezethető vissza. Az ókori Rómában, február 14.-e Juno tiszteletére adott ünnepség volt (Juno volt Jupiter társa, a római istenek és istennők királynője, de számon tartották őt úgy is, mint a nők, a szülés és a házasság istennője is). A következő napon, február 15.-én kezdődött Luperkalia ünnepe.
Az egyszerű nép fiatal férfiainak és lányok élete szigorúan el volt választva egymástól. Azonban a Luperkalia fesztivál előestéjén, papírra írták a római lányok neveit és egy üvegbe tették őket. Minden fiú kihúzott egy papírt és a rajta szereplő lány lett a partnere a fesztivál alatt. A fiatalok párosítása néha egész évre szólt, és gyakran szerelem, majd házasság lett belőle.
II. Claudius császár uralkodása alatt Róma számtalan véres és népszerűtlen kampány részese lett. A kegyetlenségéről híres Claudius nehezen szerzett katonákat, akik csatlakozhattak volna seregéhez. Úgy vélte, ennek legfőbb oka az, hogy a római férfiak nem akarták elhagyni szeretteiket és családjukat. Claudius egy rendelet által törölte az összes házasságot és jegyességet a birodalomban, hogy ezáltal megerősítse csapatait. Szent Valentin jóságos és romantikus római pap volt ebben az időben, aki titokban párokat adott össze, mely cselekedetek miatt február 14.-én halt mártírhalált, 270 körül.
Ebben az időben, a Luperkalia ünnepség alatt régi pogány szokás volt a lányok neveit kihúzni, melyet a korai keresztény papok próbáltak visszaszorítani. Ennek érdekében a papírokra szentek neveit írták a hajadon lányok nevei helyett, és mivel a Luperkalia február közepén kezdődött, úgy döntöttek, hogy Szent Valentin napja, vagyis február 14. a legmegfelelőbb választás erre. Úgy tűnik, hogy a szokás, hogy a fiatal férfiak leányt vagy szentet választanak maguknak Valentin napon, ezekre az időkre vezethető vissza.
 |
Bálint napi hagyományok, népszokások, babonák
Bálint napjához – amit mára sokan csak Valentin napnak neveznek – számos babona, hiedelem és néphagyomány kapcsolódik. Ezen szokások legtöbbje fiatal lányoknak adott segítséget ahhoz, hogy megtalálják, meghódítsák vagy csupán megtartsák szerelmüket, életük párját.
? Ha lányok a Bálint-nap előtti éjfélkor a temetőbe mentek, megláthatták leendő férjüket. A párna alá helyezett babérlevélnek szintén az volt a célja, hogy álmukban megtudják ki lesz a jövendőbeli párjuk.
? Amint megvolt a “jelölt”, újabb praktikákra volt szükség, magukba bolondítsák a fiút. Egy pontosan kilenc magú alma elfogyasztása után a magokat a kiszemelt férfiú zsebébe kellett csempészni, mely által a szerelem már szinte biztos volt. Másik módszer szerint a kiszemelt fiú lábnyomát a hóból vagy sárból felvéve a küszöb alá kellett ásni, majd a házba csalogatni az illetőt, aki a küszöböt átlépve hamarosan megkéri a lány kezét.
? Az eljövendő gyermekáldást is ezen a napon tudhatták meg a lányok és fiatal feleségek. Például egy félbevágott alma magjait megszámolva megjósolható volt, hogy hány gyermeke lesz valakinek.
? Bálint-napon a madarak is hatalmas szerephez jutottak, a különböző fajták más-más férfitípust jelentettek. Úgy tartották, ha egy hajadon lány ezen a napon verebet lát, szegény emberhez fog hozzámenni és nagyon boldog lesz, ha azonban egy tengelice repül át felette, tehetős férfi felesége lesz.
Egyszerűbb babonák is kötődnek Valentin napjához, például a reggeli szerelmes csók szerencsét hoz és ezen a napon nem szabad megsértődni vagy megharagudni.
Összeállította: Hangai Tímea
