Ultrahang vizsgálat – hogyan történik és miért van szükség rá?
Ultrahang vizsgálat – hogyan történik és miért van szükség rá?
Az ultrahang alkalmazása a 70-es évek elején terjedt el az orvosi gyakorlatban. Az ultrahangos vizsgálati eljárásnak köszönhetően ma már gyorsabbá és pontosabbá vált egyes betegségek diagnosztizálása, illetve a terhesgondozás során is ez a legfontosabb és leggyakrabban használt eljárás. Többféle módon (hasi és hüvelyi ultrahang) és rendszeresen is végezhető. Semmilyen kellemetlenséget nem okoz, és nincs rá bizonyíték, hogy bármiféle kockázatot is jelentene a babára vagy a kismamára nézve.
Hogyan történik az ultrahangos vizsgálat?
A ultrahang vizsgálat során egy érzékelőfej segítségével magas frekvenciájú hanghullámokat juttatnak a kismedencei részbe, amelyek visszaverődnek az egyes szervekről (vagy épp a babáról). Ezeket a visszaverődéseket a számítógép elemzi és képpé alakítja – így a monitoron láthatóvá válik például a magzat elhelyezkedése és a mozgása is. A csont és a kemény szövetek fehér színűek, a lágy szövetek szürkések, a folyadékok pedig fekete színűek lesznek a felvételen.
Terhesség alatt a hasi ultrahangot általában szonográfus (diagnosztikus célú ultrahangvizsgálatot végző szakember), szülész-nőgyógyász, vagy az erre képzett szülésznő végzi. A vizsgálat kényelmes, fekvő pozícióban zajlik, és hasra kerülő síkosító gél alkalmazásával teljesen fájdalommentes és semmilyen kellemetlenséget nem okoz. A hüvelyi ultrahang vizsgálat már lehet kissé kellemetlen, azonban fájnia ennek sem szabad. Az első vizsgálatokon az orvos kérheti, hogy teli hólyaggal jelenj meg – erre az azért van szükség, mert így a méhtest kissé megemelkedik és a baba jobban látszik.
A terhesség korai szakaszában, vagy ha a felvételek nem láthatóak elég tisztán, valószínűleg szükség lesz hüvelyi ultrahang vizsgálat (transvaginális ultrahang) elvégzésére is. Ennek céljából egy speciális, hosszúkás ultrahangszondát helyeznek a hüvelybe, hogy tisztább képet kapjanak a babáról és környezetéről. Maga a vizsgálat szintén háton fekve történik, és általában nem jár különösebb kellemetlenséggel. Az orvos a vizsgálófejre védőburkot húz (pl. óvszert) és síkosító zselét is alkalmaz, hogy minél könnyebben csússzon a hüvelybe.
 |
sem a kismamára nézve |
Miért fontos a terhesség alatti ultrahangos vizsgálat?
A várandósság korai szakaszában (koraterhességi vizsgálat), általában a 6-7. terhességi héten célszerű felkeresni a nőgyógyászati rendelőt, sort kerítve ezáltal egy ultrahangos vizsgálatra is. Ilyenkor a következőket állapíthatja meg az orvos:
? a terhesség tényét (igazolja a petezsák és az embrió meglétét)
? kimutatja, hogy egy baba van-e a méhedben, vagy ikreket vársz (többes terhesség)
? megvizsgálja a baba szívverését (a 6. terhességi héttől lehetséges, hüvelyi ultrahang segítségével)
? ellenőrzi, hogy nem áll-e fenn méhen kívüli terhesség gyanúja és megállapítja a tapadás helyét
? a petezsák mérete és az ülőmagasság (CRL) alapján a meghatározza a terhesség idejét
? kizár olyan szövődményeket és rendellenességeket, mint az üres petezsák, elhalt terhesség vagy mola terhesség
A 12. terhesség hét környékén sor kerül az első ultrahangos szűrővizsgálatra (sok esetben valójában ez már a második ultrahangos vizsgálat), amely minden kismama számára kötelező, és ingyenesen is elvégzik. Ezen a vizsgálaton az orvos már pontosítani tudja a szülés várható időpontját, valamint a baba végtagjait, hasfalát, mellkasát és koponyáját. Ezen a vizsgálaton kerül sor az úgynevezett tarkóredő mérésre is, amely segítségével elsősorban a Down-kór gyanúját szűrik ki, de egyéb kromoszóma-rendellenességre is fényt derülhet.
A további ultrahangos vizsgálatok során (amelyeket általában a 18-20, 28-32, 36-37. héten végeznek) ellenőrzik a magzat fejlődését, méreteit, szívműködését és anatómiáját, a magzatvíz mennyiségét, a méhlepény állapotát és érettségét, valamit a köldökzsinór elhelyezkedését is. A 18-20. terhességi héten esedékes genetikai ultrahang vizsgálat alkalmával (ezt a vizsgálatot szintén támogatja az egészségbiztosítási pénztár) ritka genetikai rendellenességek szűrését végzik, mint például a nyitott hátgerinc vagy szívfejlődési problémák.
Ugyancsak ultrahang segítségével állapítható meg a baba neme is (a 16. terhességi héttől), azonban ha a magzat a vizsgálat során épp nem megfelelő pozícióban helyezkedik el, ez nehezebben látható. Ha nem szeretnéd előre tudni a baba nemét, akkor ezt célszerű előre tudatni a vizsgálatot végző szakemberrel!
