Szülési szokások a világ különböző tájain
Szülési szokások a világ különböző tájain
A születést a világ termékenységével azonosították, és a világegyetem domináns szimbólumának tekintették.
Egyiptomban az anya és a gyermek halálát annyira fontosnak tekintették, hogy különböző szertartásokat iktattak be, amelyek szerint születéskor az istenekhez imádkoztak. Hathort, Ízist és Tawaretet (az asszonyok, terhes anyák és gyermekek gyámolítója) hívták ilyenkor, hogy védje meg az újszülöttet és kalauzolja élete útján.
Soranus római nőgyógyász (98-138 i.u.) könyvet írt a szülés folyamatáról és a szokásokról, valamint azokról a dolgokról, amelyekre oda kell figyelni úgy szülés előtt, mint szülés után. Ezt a könyvet egészen a XVI. századig használták.
A középkorban a nőket ostorozták, hogy előidézzék a szülést.
A XVIII. században ezek a szokások megváltoztak. 1739-ben megjelentek az első nőgyógyászati klinikák Nagy-Britanniában, és rövid időre rá, 1752-ben William Smellie nőgyógyász kiadja a A szülés elméletéről és gyakorlatáról szóló kézikönyvet.
A bábák segítettek a szüléseknél és nagyjából sikeresen meg is változtatták a régi szokásokat, egészen a modern idők kezdetéig.
1949-ben egy manchesteri orvos három halott anyukát és azok halott gyermekeit jelentette be, amikor egy kísérlet keretén belül öt alanyon altatást végzett. Attól kezdve számos kétség merült fel az ilyen típusú eljárásokkal szemben.
A század végére már számos tanulmány látott napvilágot a terhesség és a szülés témakörében, de az emberek mégis megtartottak bizonyos szokásokat a mai napig is.
Németországban például a terhes nők inkább a bábákkal tanácskoznak az orvos megkérdezése előtt, vagy sokszor az orvos helyett. Az orvosi jelenlétet opcionálisnak tartják a szülésnél. Több német városban létezik egy névlista, melyből a szülők választhatnak nevet gyermeküknek. Amennyiben nem szeretnének élni ezzel a lehetőséggel, ki kell töltsenek egy kérvényt, amelyben alapos okokat fogalmaznak meg arra vonatkozóan, hogy miért akarnak más nevet adni gyermeküknek. Ez a szabály azért van, hogy megvédje a gyermeket mindenféle furcsa vagy vicces elnevezésektől vagy egy helytelenül írt névtől.
Brazíliában legtöbb nő császármetszéssel szül, mindazok ellenére, hogy a brazil kormány mindent megtesz az ellen, hogy ezek szamát csökkentse, mivel az ilyen szülési eljárás rengeteg állami költséggel jár.
Törökországban nem ünnepelnek sem a szülés előtt, sem a szülés után. Az új anyuka és a kisbaba elszigetelve maradnak mintegy 20 napig az emberektől, aztán pedig elindulnak házról házra minden rokonhoz és baráthoz. Ilyenkor egy jellegzetes italfajtával ünnepelnek.
Japánban az a szokás, hogy szülés után a nő 21 napig ágyban kell feküdjön. Ugyanaz a helyzet Mexikóban is, ahol régebben 40 napi fekvés volt a szokás, de ez már csak nehány elszigetelt falucskában maradt fenn.
Az Amerikai Egyesült Államok multikulturális kavalkádjában egyes helyi szokásokat a kivándorlók is átvettek, más hagyományok pedig ötvöződnek az őslakosok szokásaival.
Ma Magyarországon a legelterjedtebb a kórházi szülés, amely gyakran előre választott orvossal történik. Szintén gyakori az apás szülés is, amikor a partner jelen van a szülőszobában. Lehetőség van dúla jelenlétére is, aki segít a szülés könnyebb és gyorsabb lefolyásában.
Számos európai országban elfogadott a bába vagy dúla által felügyelt otthonszülés, Magyarországon azonban ritka és a mai napig vitatott módszer.
