Sírós gyerekek
Az ugratás a gyermekkor szerves része. Lehet barátságból, játékosan ugratni valakit, de olyan esetek is vannak, amikor szabályszerűen megaláznak egy gyermeket a társai. Bizonyára mindannyiunknak vannak olyan fájó emlékei, amikor az iskola udvarán voltunk, és a többiek kigúnyoltak, és örültek annak, ha sírni láttak.
Tudjuk, hogy mit jelent, ha csúnyán megaláznak, és azt is, hogy ezt minden életkorban nehéz elviselni. Gyermekkorban a legnehezebb, mert ekkor még nincs kialakulva semmilyen védekező mechanizmus, és az önbizalom sem olyan erős, hogy figyelmen kívül hagyja a sértéseket.
Vannak, akiket az ugratások nem zavarnak, de olyanok is, akiket minden rosszindulatú beszólás kihoz a sodrából. Ezeknek a gyerekeknek alacsony a toleranciaszintjük a gonoszkodásokkal és a megjegyzésekkel szemben. Ha felemeled a hangod, ha kineveted, ha mulatságosnak találod valamely ballépésüket, máris sírni kezdenek, mintha vége lenne a világnak.
Az első dolog, amire figyelned kell, az, hogy ne légy dühös a sírása miatt. Az önbizalma amúgy is a padón van. Ha azt fogja érezni, hogy haragszol rá, akkor arra gondol, hogy biztos valami nincs rendben nála.
Õ nem akar mást, mint a te elismerésedet és szeretetedet, de ha te ilyenkor haragos vagy, akkor azt fogja hinni, hogy ő sohasem tud elég jó lenni neked.
Ha hibázik, a beszélgetést kezd a pozitív dolgokkal. Ha például kiönti az üdítőt, akkor ne rendezz jelenetet. Dicsérd meg, hogy mind megette a zöldséget, és hogy szépen viselkedett. Mondd meg neki, hogy jobb lenne, ha a poharat egy kicsit távolabb, vagy a tányér másik oldalára tenné, de ne az asztal szélére. Tanítsd meg a helyes magatartásra, anélkül hogy bántanád!
Lehetőleg kerüld az ugratást! Ha a gyermeked nagyon érzékenyen reagál a megjegyzésekre, akkor ne tégy megjegyzéseket, mert megbánthatod, akkor is, ha csak viccnek szántad.
Mindezek mellett, ha vannak még gyerekeid rajta kívül, akik nem ennyire érzékenyek, akkor felhasználhatod őket arra, hogy megmutasd, az ugratás nem is annyira fájó, mint amennyire ő gondolja, és egy bizonyos ellenállást alakíthatsz ki benne az ugratásokkal szemben.
Ha gyermeked látja testvérei reakcióit a viccelődésekre és a barátságos ugratásokra, akkor ez segíthet neki abban, hogy nem kell ennyire szívre vennie a dolgokat.
Fontos, hogy ne sértsd meg a gyermekedet, de ugyanakkor az sem tesz jót, ha minden szélfuvallattól megvéded. Ha minden esetben vigasztalni kezded, ha elkeseredik, vagy nem engeded ki játszani azért, hogy a többi gyermek ne bánthassa, ez hosszú távon több rosszabbat szül, mind jót.
A gyerekek csak a többiekkel együtt végzett tevékenység és kölcsönhatás során alakíthat ki egészséges önbizalmat. Ha túl sokat babusgatod, amikor sír, akkor rájön arra, hogy minden kellemetlen helyzetet meg lehet oldani sírással. Ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan ő szeretné, akkor máris szalad a mamához.
A legtöbb gyermek átesik egy ilyen sírós időszakon, de kinövi, ha te, szülőként megtanítod kezelni a kellemetlen helyzeteket.
Ha sírva jön haza egy gyengén sikerült felmérő miatt, akkor előbb a helyes válaszait emeld ki, mielőtt az elhibázottakra figyelnél. Tudasd vele, hogy azok a kérdések tényleg nehezek voltak, és hogy büszke vagy rá azért, mert a többire jól válaszolt, és javasold neki, hogy együtt oldjátok meg azokat a feladatokat, amelyekre rossz választ adott.
Gondolj arra, hogy lehetne a gyermeked olyan is, akit nem érdekel az sem, hogy vele hogyan bánnak, és az sem hogy ő hogyan viselkedik másokkal. Az ilyen viselkedést sokkal nehezebb lenne orvosolni.
Az érzékenység gyerekeknél valójában egy jó tulajdonság, ha meg tudod tanítani a gyermekednek, hogy miként kontrollálja az érzéseit, és hogy ne hagyja, hogy az érzései vezéreljék.
Nem szeretnéd, ha a gyermeked elrejtené az érzéseit. Inkább azt szeretnéd, hogy irányítani tudja azokat, és a lehető legjobban reagáljon az adott helyzetre.
Õ tudja, hogy vannak dolgok, amiket nem tud kontrollálni, de ha te megtanítod arra, hogy hogyan tartsa vissza vagy fejezze ki az érzelmeit, akkor a sírós gyermekből egy magabiztos és boldog felnőtt lesz.
