Siker és sikertelenség az iskolában
Ha az iskolai siker haladást, a sikertelenség a tanulásban való lemaradást jelenti és jelzi a lehetőségek és a tanítási-oktatási módszerek által felállított követelmények közötti összhang hiányát. Azok a diákok, akiknek nehézségeik vannak az iskolai követelményeknek való megfelelés terén, több figyelmet igényelnek a tanárok részéről.
A sikertelenséget nem lehet általános és abszolút módon kezelni. Ezért fontos minden gyereknél egyenként feltárni azokat az okokat és körülményeket, amelyek a nehéz alkalmazkodáshoz vezetnek. Vizsgálni kell egyfelől a testi, érzelmi és intellektuális okokat, másfelől családi, szociális, pedagógiai tényezőket, feltételezve, hogy az iskolai környezethez való alkalmazkodás kudarca ezen tényezők közötti egyensúlyhiánynak köszönhető.
A tanárok gyakran elkövetik azt a hibát, hogy az iskolai siker kulcsának az intelligenciát tartják. Így, az iskolai követelményekhez való alkalmazkodás képtelensége a gyerek intellektusának a megbélyegzéséhez vezet, és ez aláássa a gyerek személyiségének fejlődését és az önbizalmát. Az intelligencia csak egy eleme az iskolai teljesítménynek. Vannak olyan helyzetek, amikor az intelligencia, épp a hiányosságai miatt, meghatározó tényezőjévé válik az iskolai teljesítménynek.
 |
Azonban a kutatások nyomán ráeszmélhetünk, hogy egyre kevesebb esetben okolhatjuk az intelligenciát a tanulási zavarok kialakulásáért. Speciális nevelési követelményekről beszélünk akkor, ha egy gyereknek különböző okok miatt (ismeretlen vagy ismert okok) nem sikerül alkalmazkodni szokásos nevelési követelményekhez. Így az iskolai élet egy vagy több területén alacsony teljesítményt fog nyújtani. Ezek az ismétlődő iskolai kudarcok érzelmi zavarokhoz és olyan viselkedésformákhoz vezetnek majd, amelyek a személyiség szerkezetében akár abnormális változásokat is előidézhetnek.
A gyerekek különbözőképpen kezelik azokat a problémákat, amelyek csökkentik a tanulási képességet. Egyesek a viselkedésükben is kifejezik ezeket a problémákat, mások magukba zárják ezeket az érzelmeket. Az elfojtás a helytelen módszer, mert depresszióhoz vezethet. A tanár, a szülő és a gyermek közötti hatékony párbeszéd felfedheti azokat az okokat, amelyek a csökkent teljesítmény mögött állnak, és elvezethet a gyerek képességeinek értékeléséhez.
