Õssejt-transzplantáció – fajtái és hatásai
Az őssejtekből származik az összes differenciált sejt. Az embriókhoz hasonlóan a felnőttek is rendelkeznek őssejtekkel. Az őssejteket a csontvelőből, vagy a vérből nyerik. A csontvelő-átültetés az őssejt átültetés egyik formája, mert a csontvelő olyan őssejteket tartalmaz, amelyekből több vérsejttípus is képződik.
Az őssejt-transzplantáció a hagyományos kezelés kiegészítéseként használható leukémiában, egyes limfómákban (pl. Hodgkin-kór) és aplasztikus anémiában. Gyermekkorban egyes genetikai betegségek kezelésére is alkalmas. Ilyenek: atalasszémia,(Hemoglobin rendellenesség, mely veleszületetten öröklődő betegség, vérszegénységgel jár) sarlósejtes vérszegénység, és néhány veleszületett anyagcsere- vagy immunhiányos betegség (például krónikus granulomatózis).
Az őssejtek olyan esetekben is felhasználhatók, ha daganatos betegségek (például emlőrák kezelésére adott nagy dózisú kemoterápia vagy sugárkezelés) következtében elpusztult a csontvelő. Az őssejt átültetés a Parkinson-kór és Alzheimer-kór kezelésében is hasznos lehet. Ez esetben az átültetett őssejtek idegsejtekké alakulhatnak át.
Õssejtek köldökzsinórvérből
A köldökzsinórvér őssejtjei felnőtt típusú, hemopoetikus őssejtek. Hemopoetikus őssejteknek a csontvelő ill. a köldökzsinórvérben található őssejtek nevezzük. Képesek az osztódásra és a specializálódásra, azaz arra, hogy pl. a csontvelőt, a vért és az immunrendszert alkotó fő sejtekké alakuljanak. A köldökzsinórvér az őssejtek természetes, vitán felül álló forrása, mely számos előnnyel jár a többi forráshoz képest.
Szöveti őssejtek
A felnőtt szervezetben a szöveti őssejtek biztosítják az élet során a folyamatosan használódó szöveteink állandó újraképződését. A szöveti őssejtek folyamatosan osztódó vagy éppen nyugvó állapotban vannak jelen. Ha ezek a sejtek egy adott szöveti környezetbe kerülnek, képesek lehetnek különböző, a szövetet alkotó, érett sejtekké alakulni. Ez az a tulajdonságuk, amiért oly becsesek a tudomány és a gyógyászat számára. A felnőtt szervezetben nagyon kevés szöveti őssejt van. Legnagyobb mennyiségben a csontvelőben találhatók.
 |
Az őssejt transzplantáció főbb típusai
1. Az őssejtek a páciens saját sejtjei (autológ transzplantáció)
2. Az őssejtek donortól származnak (allogén transzplantáció)
Autológ transzplantáció esetén a beteg saját őssejtjeit még a kemoterápia vagy a sugárkezelés előtt a keringő vérből gyűjtik össze, majd tisztítják, hogy eltávolítsák belőle a maradék rákos sejteket.
A begyűjtött őssejteket fagyasztva tárolják, majd a kemoterápiás kezelés után visszajuttatják a szervezetbe. Elegendő mennyiségű sejtet általában két transzplantációs eljárás során lehet összegyűjteni.
Előnyei: Kisebb a kilökődés veszélye, gyorsabb a megtapadás. A legújabb klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a saját sejtek egyszeri beültetése után, csökkentett intenzitású kondicionáló kezelés szükséges.
Hátrányok: Egyes rákos sejtek megmaradhatnak, ezért a beavatkozás után is kemoterápia vagy sugárkezelés szükséges.
Donortól (allogén transzplantáció) származó őssejtek esetén a sejteket a csontvelőből nyerik. A csontvelő-átültetés során a donorból rendszerint általános érzéstelenítésben, a csípőlapátból, egy tű segítségével veszik le a csontvelőt. Az átültetés során az őssejteket a páciens vénájába juttatják. A beadott őssejtek a beteg csontjaiba vándorolnak, ahol osztódni kezdenek, és vérsejteket képeznek.
Előnyei: A donortól származó átültetett őssejtek rák mentesek. Mivel a transzplantáció létrehoz egy új immunrendszert, a rák pusztító hatása folytatódik a transzplantáció után.
Hátrányai: Az őssejt-átültetés komoly veszéllyel járó eljárás, mert a páciens fehérvérsejtjeinek száma jelentősen csökken a kemoterápia vagy sugárkezelés hatására. Ezért 2-3 hétig, amíg az átültetett őssejtek nem képeznek a védelemhez elegendő fehérvérsejtet, a nagy fertőzési veszély miatt elkülönítik a pácienst. A fertőzésekkel szembeni védekezés elősegítésére a donor véréből származó antitestek adhatók a recipiens-nek.
További probléma, hogy a donorból származó új csontvelőben olyan sejtek termelődnek, amelyek megtámadják a recipiens sejtjeit; graft-versus-host betegséget okozva. Ennek a veszélynek csökkentésében a vérsejtek termelődését serkentő növekedési faktorok segítenek. Mindemellett az eredeti betegség is kiújulhat, vagy a szervdonor őssejteket nem fogadja be a szervezet.
Hogyan lehet eldönteni, hogy melyik transzplantáció a megfelelő a páciens számára?
A kezelés típusa függ a páciens:
– életkorától, és általános egészségi állapotától,
– a korábbi kemoterápia/sugárzás utáni csontvelő állapotától
– hogy van-e a páciensnek testvére, ikertestvére, esetleg szükség van-e egy donorra, vagy köldökvérre
 |
A transzplantációt megelőző és az azt követő leghatékonyabb vizsgálati módszer
Az FDG-PET vizsgálat segít a csontvelő érintettség felmérésében, valamint a módszer azzal az előnnyel is bír, hogy segítségével jól vizsgálhatók azok a csont régiók is, amelyek viszonylag távol helyezkednek el azoktól a területektől, ahonnan hagyományosan csontvelő mintát szoktak venni hisztopatológiai vizsgálat céljaira.
A közelmúlt egyik lényeges tendenciája, hogy egyre nagyobb érdeklődés övezi az FDG-PET használatát a terápiás válasz kiértékelésére. Egyre több a bizonyíték arra nézve (Schöder et al., 2004; Kostakoglu et al., 2002), hogy az alkalmazott kemoterápia 1-4 ciklusát követően elvégzett időközi FDG-PET vizsgálat pozitív eredménye magas fokú jósló erővel rendelkezik egy esetleges rákövetkező visszaesés tekintetében.
Hasonlóképpen azon betegek esetében, akik az őssejt transzplantáció mellett végrehajtott nagy-dózisú kemoterápia előtt állnak, a FDG-PET vizsgálat pozitív eredménye magas jóslóerővel rendelkezik a betegség esetleges terjedésének vonatkozásában (Spaepen et al., 2003).
Ugyanakkor a kemoterápiás kúra korai szakaszában vagy az őssejtterápia előtti salvage terápia utáni negatív FDG-PET vizsgálati eredmény jól korrelál a rövid-távú betegségmentes túléléssel. (Kostakoglu et al., 2002; Spaepen et al., 2003; Schöder et al., 2004).
