Mindenszentek és halottak napja
Az egymás utáni napokon ünnepelt mindenszentek és halottak napja közül az utóbbi dominál, bár sok ember számára összemosódik a két jeles nap fogalma. Mit ünnepelünk mindenszentek napján és miért pont november másodikán emlékezünk elhunyt szeretteinkre?
Mindenszentek ünnepe
A mindenszentek vagy mindenszentek napja (röviden mindszent, latinul Festum Omnium Sanctorum) keresztény ünnep. A római katolikus egyház hagyományosan november első napján ünnepli, a keleti és ortodox felekezetek viszont más napokon tartják. A protestáns egyházakban katolikus hatásra részben elterjedt, de nem hivatalos ünnep.
Mindenszentek az összes üdvözült lélek ünnepe, és ezen a napon emlékeznek meg azokról a szentekről is, akiknek nincs külön emléknapjuk a kalendáriumi év folyamán. III. Gergely pápa a VIII. században indította útjára ezt az ünnepet, amikor a Szent Péter Bazilika egyik mellék-kápolnáját nemcsak minden vértanúnak, hanem “minden tökéletes igaznak” a tiszteletére szentelte.
A kereszténység terjesztésekor a hittérítők azt a feladatot kapták, hogy lehetőség szerint a pogány ünnepekhez igazítsák a keresztény szokásokat, azok betiltása helyett. Ennek köszönhetően III. Gergely pápa a korábban május 13-án ünnepelt Szűz Mária és a mártírok emléknapját november 1-ére helyezte át, amely így részben összemosódott kelta újév (Samhain ünnep), valamint a római hódításoknak köszönhető Feralia (a holtak emléknapja) és Pomona (gyümölcstermésért felelős númennek a napja) ünnepekkel is. Így a kelta újévi hagyományokon alapuló, az angolszász országokban igen népszerű halloween, vagyis “Mindenszentek éjszakája” (az angol All Hallow’s Eve rövidülése) szintén részese ennek az ünnepkörnek.
835-ben Jámbor Lajos császár – IV. Gergely engedélyével – hivatalosan elismerte ezt az ünnepet, és attól kezdve a mindenszentek az egész kereszténység ünnepe lett.
 |
|
|
Halottak napja
A halottak napja (latinul Commemoratio Omnium Fidelium Defunctorum) szintén önálló, keresztény ünnep. Ez a megemlékezés jóval később épült be a katolikus egyház szokásai közé (először 998-ban ünnepelték), azonban gyökerei ugyancsak a római kor Felaria ünnepig nyúlnak vissza. A halottakról való megemlékezés a XI. században terjedt el széles körben a clunyi bencések hatására, de csak a XIV. században vált hivatalossá.
A katolikusok november 2-án tartják, mindenszentek napját követően. A bizánci szertartásban a pünkösd előtti szombat a halottak napja.
Szokások és hagyományok
A népi kultúrában a mindenszentek ünnepéhez kevés (és leginkább egyházi) szokás kötődik, ezzel szemben a halottak napja igen színes hagyományokkal rendelkezik. A két napra vonatkozó tradíciók azonban az idők során többé-kevésbé összekeveredtek.
Sok európai országban (köztük Magyarországon is) szokás, hogy ezeken a napokon az emberek meglátogatják elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek és gyertyákat, mécseseket gyújtanak az emlékükre. Ezt a szokást nem csak a katolikusok tartják, hanem a protestánsok is átvették.
A gyertyák a halottakért égnek, mivel a tűz megtisztulást hoz számukra. A gyertyák célja – a megemlékezésen túl – az, hogy a véletlenül kiszabadult lelkek könnyebben visszataláljanak sírjaikba és ne kísértsék az élőket. A sírok megtisztításának és feldíszítésének eredetileg az volt a célja, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben.
November 2-án az elhunytak emlékezetére pár órára a harangok is megszólalnak. A néphit szerint ennek köszönhetően a halottak lelkei megnyugszanak és megpihennek, szenvedéseik pedig enyhülnek. Többfelé úgy tartották, hogy a két ünnep közötti éjszakán halottak miséznek a templomban és a harangszó kíséretében hazalátogatnak körülnézni. Az emberek fényt gyújtottak minden helyiségben, hogy a hazatérő halottak könnyen eligazodjanak a házban.
Régen hagyomány volt, hogy a “halottak hetében” az emberek nem dolgoztak, mivel ebben az időszakban a munka megzavarta a halottakat és bajt hozhatott a ház népére. A munkatilalomnak köszönhetően nem volt szabad földet művelni, mosni, takarítani, de még káposztát savanyítani sem. Sokfelé szokás volt az is, hogy a halottak számára megterítettek, kenyeret, sót és vizet tettek az asztalra. Az ortodox hívek a temetőbe is vittek ennivalót és a sírokra helyezték azokat, a maradékot pedig a koldusoknak adták.
