Miért hazudnak a gyerekek?

Egy felmérés szerint egy felnőtt átlagosan négyszer füllent naponta, ami megközelítőleg 1500 hazugságot jelent évente. ennek fényében nem meglepő, hogy néha gyermekeink is valótlan állításokat találnak ki. A legtöbb esetben ezek hátterében egy büntetés elkerülése vagy a felelősségvállalás elhárítása áll.

Számos módszer és különböző technika áll a szülők rendelkezésére, amelyek segítenek elkerülni azokat a kellemetlen helyzeteket, amikor a gyermek hazudik. A legtöbb esetben elég a háttérben meghúzódó okokat ismerni ahhoz, hogy könnyen megértessük gyermekünkkel tette súlyosságát. De valójában ki a hibás azért, hogy hazudik a gyerek?

Mi a hazudozás oka?

A gyerekek hazugságai sok esetben a szülők nevelési hibáinak eredményei, a legtöbb esetben azonban nem közvetlenül. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy erre tanítják gyermeküket, csupán nem magyarázzák el megfelelően a különböző viselkedésformák közötti különbségeket és nem tanítják meg őket felelősséget vállalni tetteikért.

A legtöbb gyermek azért hazudik, mert ez által valamilyen büntetést szeretne elkerülni vagy egyszerűen csak nem szeretne megbántani másokat. A hazugságnak számos formája létezik és sok esetben nem szándékos, sőt kifejezetten pozitív indíttatásból származik. Van, hogy “javítani” szeretnének társadalmi helyzetükön a barátok előtt, vagy bizonyos előnyökben akarnak részesülni. Máskor bizonytalannak, hibásnak vagy fenyegetettnek érezik magukat. Tehát a legfontosabb, a hazugságok okaink tisztásása.

A gyermekek különböző okok miatt hazudnak:

? Az egyik leggyakoribb ok a félelem. Amikor a gyerekek félnek a tetteik következményei miatt, hazudni próbálnak, hogy leplezzék ezeket a tévedéseket (Talán túl szigorúak a szabályok? Túl szorosra vannak szabva a korlátok? Biztos vagy abban, hogy a gyermekednek van bátorsága beszélni veled bármiről?).

? Hazudnak, hogy valakit megvédjenek.

? Túlságosan dús fantáziájuk van vagy az igazság meglehetősen unalmas a számukra. (Az óvodás lelkesen meséli, hogy űrlényekkel találkozott a kertben.)

? Ki szeretnének kerülni egy feladatot (Mostál-e fogat? Igen, apa!)

? Tévedésből is hazudhatnak. Néha a hazugságok véletlenszerűen indulnak, főleg akkor, ha a gyermek tudja, hogy valami rossz fát tett a tűzre. (Ki törte el a azt a régi széket? Nem én!).

? Szeretet és elfogadás érdekében is hazudhatnak. A gyermekek gyorsan és könnyen akarnak jó benyomást kelteni, sok esetben pedig maguk a szülők tanácsolják ezt nekik (Ízlett a nagyi sütije? Igen! – még akkor is ha nem ez a kedvence).

Mit tehetsz, ha gyermeked hazudik?

Az igaz, hogy nem tudod leszoktatni a gyermeket a hazudozásról, de azt megteheted, hogy kevésbé díjazott cselekedetnek ismerje meg. Nagyon sok gyermek azért hazudik, mert úgy érzi, hogy meg kell védenie magát. Te ki tudod védeni ezt a szükségletet azáltal, hogy nem teszed a gyermeket olyan helyzetbe, amelyben nyomás nehezedik rá, hogy viselje tettei következményeit.

? Próbálj meg inkább beszélni vele arról, hogy mi történt, és hol csúszott be a hiba, nem pedig hibáztatni őt.

? Na analizáld túl a dolgokat (“Miután kijöttél iskolából melyik úton jöttel haza? És ez pontosan három óra tíz perckor történt?”), felejtsd el a lámpával világított éjszakákat vagy a késő estig tartó vallatásokat. Arra figyelj inkább, hogy a beszélgetésetek célja a kommunikáció legyen, másképpen a gyermek magába zárkózik és nem fogja többet érzéseit megosztani veled.

? Ha netán a jó szándékot keresed a gyermekedben arra is gondolj, hogy lehet részéről a hazugság egy rosszul értelmezett túlélési mechanizmus.

? Vigyázz arra, hogy egyik hazugság a másikat szüli és a gyermekek könnyűszerrel vetik magukat egyik hazugságból a másikba. Viszont minél többet hazudik a gyermek, annál nehezebb lesz ettől a szokástól megszabadulnia.

? Amikor a gyermek nem hallgatott rád és megszegte a szavát, ne tartsd hazugságban vagy számára előnytelen helyzetben. Ha erőszakosan kikérdezed, csak további hazugságokat kényszerítsz ki belőle; inkább próbáld meg egy beszélgetés keretén belül megközelíteni a témát. Ha gyermeked például megütött szemmel jön haza, és te elkezdesz kiabálni, hogy: “Esküszöm megbüntetlek ha megtudom, hogy verekedtél! Verekedtél ma?”, a gyermek olyan helyzetbe kerül, hogy vagy hazudnia kell: “Á, dehogy! Csak nekimentem egy falnak” vagy ellenkező esetben szembe kell nézzen az indulatoddal. Inkább próbálj meg egy barátságosabb hozzáállást biztosítani a számára: “Jaj, mi történt? Gyere, ülj le és meséld el nekem!”.

? Az igazságot nehéz kimondani. Bevallani valamit elég kockázatos lehet, és a kockázat vállalása mindig nehéz dolog. Tehát, ha a gyermeked bevall valami csínytevését, te a következőket teheted:

1. megköszönöd neki, hogy elmondta az igazat és megdicséred a bátorságaért ÉS

2. kiszabod számára a megfelelő büntetést.

A második lépessel kezdeni anélkül, hogy az elsőt figyelembe vetted volna legalább akkora tévedés, mintha csak az első lépést alkalmaztad volna. A gyermek kell, hogy érezze, hogy amit bevallott azt jól tette, viszont kell vállalja a következményeket is. A pozitív reakció segítségével könnyebben viseli büntetését és növeli etikai tudatát is.

? Sose dorgáld meg a gyermeket amikor igazat mond, hanem dicsérd meg a bátorságért és csak akkor szabj ki büntetést a számára, ha olyan dolgot tett, amiért valóban büntetést érdemel.

? Mielőtt leülteted a gyermeket, hogy beszéljétek meg a hazugságot és annak következményeit, bizonyosodj meg arról, hogy valóban hazudott. Egy alaptalan vád, vagy kétséges hozzáállás amikor a gyermeked valójában igazat mondott komoly következményekkel járhat.

Soha ne felejtsd el, hogy gyermeked számára te vagy a szülői példakép, ezért igyekezz ennek megfelelő képet kialakítani magadról.