Miért akar az óvodás mindenben első lenni?
Mindennapos élethelyzet az oviban, mikor például nem jut annyi labda a gyerekekre, mint amennyien labdázni szeretnének – no, ekkor kezdődik baj, ennek biztosan hiszti a vége, hisz minden gyerkőc első szeretne lenni a labdázásban, nem akar, és nem tud várni a sorára. Ez a jelenség – s az ezt követő hiszti – teljesen természetes az óvodás korú gyerekeknél, amelyhez három tényező kombinációja vezet:
1. A gyerekek tele vannak kezdeményező erővel, csinálni akarják a dolgokat, nem szemlélni.
2. Az egojuk erőteljes, ebben a korban nem képesek maguk elé helyezni valaki mást az adott helyzetben, nekik kell az elsőnek lenni. Ahhoz, hogy más személyt tudjanak maguk elé helyezni a kognitív és szociális képességeknek kell fejlődniük, meg kell tanulniuk a saját igényeiknek a háttérbe szorítását és a csoportban való együttműködést.
3. Hat-hét éves korukig nem értik az idő fogalmát, így nem lehet nekik elmagyarázni, hogy a másik csak két percig használja az adott játékot, s utána ő jön, mert nekik ez egy örökkévalóságnak tűnik.
Ráadásul néhány gyerekben az is munkál, hogy mikor elsők akarnak lenni egy játékban, jobbak akarnak lenni, jobban akarnak teljesíteni, mint mások. Ők folyamatosan a másikhoz hasonlítják magukat, s az erre a viselkedésükre adott reakcióink hatással vannak a folyamatosan fejlődő önértékelésükre.
Sokszor, amikor elszakad a cérna a gyerek állandó „én csinálom, én jövök” viselkedésétől, felmerül a kérdés, hogyan tarthatjuk ezt kordában anélkül, hogy a lelkesedését és aktivitását visszaszorítanánk? Próbáljuk meg az alábbiakat, segíteni fognak:
1. Adjuk meg a gyakorlás lehetőségét. A dolgok felváltva csinálása egy tanult szociális készség, ehhez idő kell és gyakorlás. Ezt leginkább azzal tudják gyakorolni, ha csoportban játszanak, s a napi rutinhoz tartozó feladatokat felváltva végzik el, pl. ma Levike választja ki melyik könyvet olvassa az óvó néni, másnap Andriska.
2. Játszunk velük és dicsérjük őket, ha sikerül valamit felváltva csinálni, pl. „először Te gurítod az autót, utána Apa. Most megint Te jössz, aztán Apa. Ügyes voltál, hogy megvártad a sorodat!”
3. Használhatunk időmérőt, mely csörög, ha pl. Levike a soros a hintalovon, s újra csörög, amikor Andriska.
4. Kontroláljuk magunkat a gyerek jelenlétében. Számtalan helyzet van, amikor az ember szívesen fejezné ki a türelmetlenségét – pl. sorban állásnál -, de ezt ne mutassuk ki a gyerek jelenlétében, mert számukra mi vagyunk a példa, s utánozzák, amit mi csinálunk, átveszik a viselkedésünk elemeit.
