Máté és az álommanók

Csönd volt a szobában. Máté alszik, és őt nem szabad zavarni. Tudja ezt mindenki: Juli, Ági és Petike is. Máté lázas.

Az ablak felől hirtelen kopogás, dörömbölés hallatszott.

– Ki az? – motyogta Máté.

– Én. – sóhajtotta valaki – Engedj be!

Máté beengedte a kis manót.

– Hát te? – kérdezte Máté – Ki vagy?

– Zozi, az álommanók küldönce. Konrád, a királyunk téged kéret.

Máté maga elé nézett, és elgondolkodott.

– Félek, – szipogta – félek a sötétben.

– Gyere, – nógatta Zozi – ne félj, én vigyázok rád, megvédelek. Engem nem bánthat senki.

Máté kifújta az orrát, és elindultak. De min? Egy repülő szőnyegen!

Az az igazság, hogy nem repülő szőnyeg volt, hanem Máté szobaszőnyege, amire Zozi kétszer ráütött a varázspálcájával, és a szőnyeg repülni kezdett.

Miközben Máté testvérei az igazak álmát aludták, ő repült az égen a csillagok között, és nagyon fucsa dolgot látott: némelyik ház világított, de a legtöbb sötét volt, mint maga az éjszaka. Mátéék háza világított.

– Mi lehet ez? – kérdezte a fiú, de Zozi így válaszolt:

– Majd meglátod, csak vár egy kicsit! – s már meg is érkeztek a király elé.

– Mély tisztletem, oh, Konrád, oh, hogy ragyog a koronád! – hajbókolt Zozi, és Máté megijedt, mert még sosem látta ennyire komolynak Zozit. A kis manó folytatta:

– Elhoztam a gyermeket. Ugye, örül felséged!

– Hozza ide! – mondta az ősz hajú Konrád király – Nagyon kedves, köszönöm! – intett Zozinak, hogy távozzon.

Máté Konráddal maradt.

– Szervusz, Máté! Tudod, miért hivattalak? – Máté a fejét rázta. – Már régóta beteg vagy. Szeretnél meggyógyulni?

Máté bólintott.

– Meggyógyítalak, de cserébe én is kérek valamit. Szépeket szoktál álmodni? – Máté ismét bólintott – És tudod miért? Nem? Hát elmondom. Mert egész nap szépen játszol, és kedvesen viselkedsz szüleiddel, testvéreiddel. Aki jól viselkedik, szépet, aki nem, rosszat álmodik. Ezt jól jegyezd meg. És mondd el mindenkinek, mert az emberek már elfelejtették. Ez fontos nekem, mert az álommanóim, ha rossz álmot kell hozniuk, rosszak lesznek. A világító házakban jó, a sötét házakban rossz álmok laknak. Köszönöm, hogy eljöttél! És… mondd el mindenkinek!

Máté reggel felébredt az ágyában.

– Jól vagyok! – sóhajtotta, és boldogan ölelte át Anyut.

Máté megtartotta Konrád királynak tett ígéretét, és mindenkinek elmondta az álommanók titkát.

Anna