„Kisütött a nap!” – egy koraszülött sikertörténet II. rész

Az egészségesnek hitt Bori születésekor agyvérzést kapott, szüleit az orvosok semmi jóval nem kecsegtették azzal kapcsolatban, hogy gyermekük egészséges életet fog élni. Bori és családja történetének második része következik, az első rész itt olvasható el.

Hogyan zajlott az életetek a korai fejlesztéssel?

Volt olyan, hogy valamelyik feladatnál sírt, ekkor én is sírtam – folytatja Viki-, de Erzsébeték megnyugtattak, hogy ez normális, csak természetellenesnek érzi ezeket a mozgásokat, így nyugodjak meg, rengeteget segítek neki. Ahogy a gyakorlatokhoz rendelt mondókák és énekek is segítettek a feladatok elvégzésében. Tíz hetestől két éves koráig jártunk a Tunyogi Gyógyító Játszóházba, Bori rendben fejlődött, párhuzamosan jártunk kontrollra a PIC-re Princzkel főorvos asszonyhoz és a Budai Gyermekkórházba is. A főorvos asszony is mindig meglepődött, hogy Bori ilyen szépen fejlődik. Később volt olyan neurológiai orvos konferencia, ahol Bori esetét mutatták be. Bori öt hónapos korában fordult át hátról hasra, hét hónaposan négykézlábra állt, elkezdett kúszni-mászni, tíz hónaposan állt fel, tizenhárom hónaposan indult el. Az összehasonlítás kedvéért, Dani, az öccse, aki makkegészségesen született, 12 hónaposan indult el. Bori másfél évesen már tőmondatokban beszélt, kétévesen pedig már folyékonyan.

Bori hogyan fogadta Dani érkezését?

Bori nagyon várta Danit, ám amikor hazaértünk vele a kórházból, akkor szembesült vele, hogy ő még nem olyan kistesója, akivel játszani tud, így ez csalódás volt számára. Nagyon érdekes, hogy volt egy fekete korszaka. Ekkor is, ahogy a mai napig, amikor elbizonytalanodunk, felhívtuk Erzsébetéket, mit lehet ilyenkor tenni? Bori ugyanis minden rajzát feketével rajzolta, festette. Ezzel élte meg, és vezette le a feszültségét, hogy most már a figyelmem/figyelmünk megoszlik kettejük között. Mi a fekete korszakától megijedtünk. Én eldugtam a fekete ceruzáit, zsírkrétáját, Erzsébet rám is szólt, hogy igenis tegyem vissza, mert így dolgozza fel ezt a helyzetet, higgyem el, túl lesz rajta. Hetekig tartott ez az állapot, majd egyszer csak elővette a sárga színt, mondván: „Kisütött a nap!”. Innentől a mai napig nagyon jó tesók, amiben persze vitatkozás is benne van.

Mi az, ami megmaradhatott a sérüléséből?

Amikor még Erzsébetékhez jártunk, észrevettük, hogy olyan dolgokat, feladatokat nem akart megcsinálni, ami a szülőcsatornára emlékeztetheti. Az úszástól is fél, egyéb mozgásában is kicsit bizonytalanabb, ebben Dani segít neki sokszor, aki például bátrabban mászókázik a játszótéren.

Nekem – mondja Viki-, nagyon nehéz volt Borit elengedni, még az óvodába is, szeptembertől pedig ha felveszik, már iskolába megy. Mi sem az oviban, sem az iskolában nem jeleztük, hogy mi történt vele, nehogy másként kezeljék őt. Hisszük, hogy hagyni kell élni őket, bár vállalom, ha rajtam múlt volna, és esetleg nem születik kistesója, biztos, hogy burokban neveltem volna őt. Amikor óvodába ment, akkor is nehezen dolgoztam ezt fel, mert hittem, csak mi tudjuk legjobb gondját viselni. Mikor leskelődtem utána, és lebuktam az óvó néni előtt, az nagyon ciki volt, majd’ elsüllyedtem… De megértő volt az óvó néni, mondta, hogy nem csak én élem át ezt, látott már anyukát a bokor mögött.

Ma milyen Bori, hogyan fejlődött?

Nagyon ügyesen mozog, imád futni, nagyon szeret tornázni. Nagyon érzékeny, empatikus, mini anyukája Daninak, az öccsének. Észreveszi, ha valaki sír a játszótéren, odamegy, segít, rendkívül érzékeny. Még nem fogja fel, hogy iskolába megy, nem érti, mit jelent ez. Majd ha megkapjuk a visszajelzést, hogy felvették, akkor a nyáron igyekszünk őt felkészíteni mindenféle szempontból, meglátjuk, hogy fog reagálni a helyzetre. Látjuk, hogy szeret tanulni, már több, mint egy éve olvas. 3,5 éves kora óta ismeri a betűket. Erzsébetéknél a tanulási készségek fejlesztését is végeztük, zenei fejlesztésen, fényterápián is részt vettünk, már akkor a legaktívabban vett részt az ilyen feladatokban.

Számomra megdöbbentő volt, hogy 6 hónaposan már nagyobb méretű gyöngyöket fűzött, ebből látszódik, hogy a logikai készségei, képességei nagyon jók, valamint az idegen nyelvek felé való érdeklődése is feltűnő, pedig semmit nem erőltetünk neki. Ez úgy derült ki, hogy egyszer véletlenül angolul indítottunk el egy mese dvd-t, egy ideig hallgatta, majd szólt, hogy nem érti. Később, amikor megint elindítottuk neki, akkor ezt mondta: „Nem értősen kérem!”. Tehát ha kéri, akkor lejátsszuk neki. A betűket is nagyon korán megtanulta. Nagy nyomtatott betűvel ír, ugyan mindent egyben, meg felcserél betűket és megfordítja az irányukat, de nem számít. Számolni nagyon-nagyon szeret, elszámol százig. Így angol-matek tagozatos általános iskolába írattuk most be, bízunk benne, fel is veszik.

Szeretettel gratulálunk Borinak és családjának, és kívánunk továbbra is jó egészséget és sok sikert Bori fejlődéséhez!

A Tunyogi Pedagógiai Szakszolgálat honlapján további információk érhetőek el: www.tunyogi.hu.