Iskolaérettség
Iskolaérettség
A nagycsoportos ovisok szüleit nyilván már hónapok óta foglalkoztatja a nagy kérdés: menjen-e gyermeke ősszel iskolába vagy jobb lenne, ha maradhatna még óvodában egy évig. A Budai Egészségközpont szakorvosát, dr. Krivácsy Péter gyermekorvost kérdeztük, mi mindent kell mérlegelni a kicsi iskolaérettségével kapcsolatban.
Mit jelent az, hogy a gyerek iskolaköteles korba lépett? Mennyire szigorú ez a szabály?
Azok a gyermekek válnak tankötelessé, akik az iskolába iratkozás naptári évében, május 31-ig betöltik a 6. életévüket, és az iskolaérettség feltételeinek testi, mentális és pszichés fejlettségüket tekintve egyaránt megfelelnek. Ettől a korhatártól mindkét irányba el lehet térni: előfordulhat, hogy a gyereket néhány hónap elválasztja ugyan még a hatodik születésnapjától, de a szülők és az óvodapedagógus véleménye szerint is alkalmas az iskola elkezdésére, ilyenkor kérhetnek korkedvezményt a számára. Gyakori az is, hogy bár betöltötte a hatodik életévét, valamelyik vizsgált területen még nem elég érett ahhoz, hogy az iskolai kihívásoknak, terhelésnek meg tudjon felelni. Ebben az esetben maradhat még egy évet az óvodában. Minden esetben azt kell mérlegelni, hogy a döntés a gyerek számára hosszú időre meghatározza az iskolához, a tanuláshoz (legalább egy évtizedre legfontosabb feladatához) való viszonyát, megalapozza sikereit vagy a kudarcait, személyiségének alakulását. Az a kisgyerek, aki egyéni fejlődésében még nem jutott el a megfelelő szintre, nagyon nehezen fog tudni alkalmazkodni a naponta rázúduló újdonságokhoz, feladatokhoz, a kortársi közösséghez, a felnőttek elvárásaihoz. Ha kudarcokkal kezdi iskolai pályafutását, akkor elveszti a motivációját, mintegy védekezésbe szorul a meg nem értett világgal szemben, megváltozik a viselkedése, például szorongóvá vagy agresszívvé válik.
Bár minden gyerek más és más, a fejlődésük üteme sem azonos, mégis leírható az iskolaérettség néhány alapvető kritériuma. Ha a nevelési tanácsadó szakértőinek véleményét kérik, ők is ezekből a szempontokból vizsgálják meg a gyereket a korához illő, játékos feladatokon keresztül.
Milyen testi változások jelzik a fejlődést , vannak külsődleges jegyei is az iskolaérettségnek?
A gyerekek 6-7 éves kora körül jelentős testi változásokat élnek át. Ilyenkorra általában elérik a 110-120 centis magasságot és a 18-20 kilós testsúlyt. Alakjuk nyurgul, testük arányosabbá válik, mozgásuk egyre összerendezettebb lesz, egyensúlyérzékük javul, kezük egyre ügyesebb, az írástanuláshoz elengedhetetlen ún. finom motorikájuk is fejlődik. Eldől, hogy a jobb vagy a bal kezük lesz-e a domináns, és ilyen korban többnyire már gyakorlottan használják is azt, például rajzolásra, festésre, gyurmázásra. A korszakváltás látványos jeleként megkezdődik a fogváltás. A külsődleges változásoknál fontosabb az idegrendszer fejlődése: egyre jobban képes uralkodni a testén, mozgásvágyán, indulatain. Fontos a jó szem- és kézkoordináció, az iránykövetési képesség és a jó térbeli tájékozódás is. Az iskolába lépés előtt érdemes az érzékszerveket is megvizsgáltatni, hiszen az ép látás és hallás például elengedhetetlen a megfelelő koncentrációhoz, a tanulási problémák elkerüléséhez. Nevelési tanácsadóbeli szakemberek tapasztalják például, hogy igen gyakori az elhanyagolt, megnagyobbodott orrmandula, amely halláscsökkenéshez vezethet. Ezeket tanácsos az iskolakezdés előtt kivizsgáltatni, kezeltetni.
Összefoglalható, milyen mentális követelményeknek kell megfelelnie az iskolába lépés előtt?
Természetesen nem arról van szó, hogy „mit kell már tudnia”, olyan rekordokra törni pedig nem is szerencsés, hogy hatévesen már olvasson, számoljon stb. Ennél fontosabb, hogy érdeklődéssel, nyitottan, motiváltan várja az iskolát, örüljön neki, hogy ott még sokkal többet megismerhet a természet, a világ dolgairól. A beszédképessége tegye lehetővé, hogy kifejezze magát akár összetett mondatokban is. Tudjon nagy vonalakban felidézni egy hallott történetet, illetve képekről megfogalmazni, amit lát. Ne okozzon gondot neki egy-egy rövidebb mondóka, vers megtanulása, elmondása. Legyen képes tartósan, legalább 10-14 percig egyazon tevékenységre figyelni, például lekötni magát rajzolással, színezéssel. Valamilyen szintű mennyiségfogalomra is szüksége lesz, igazodjon el a több-kevesebb, kisebb-nagyobb fogalmában, 1-10-ig a számok között.
A gyerek személyiségfejlődésében is fontos állomás az iskola elkezdése. Mérhető az valahogyan, hogy pszichésen készen áll-e már erre?
A szakemberek tapasztalatai szerint az első iskolai kudarcokat általában nem annyira a testi vagy mentális képességek, hanem a megfelelő pszichés illetve a szociális érettség hiányosságai okozzák.
Az iskolaérettségi vizsgálatok jelentős része a szabálytudatot, az utasításokhoz való alkalmazkodás képességét igyekszik felmérni, amely a szociális érettség egyik alapja. Ha képes elfogadni, hogy őt és társait is szabályok veszik körül, az önfegyelme, akaratereje, önkontrollja is fejlődik, könnyebben tud alkalmazkodni a követelményekhez és beilleszkedni a csoportközösségbe. (Ezen a téren hátrányban vannak azok a gyerekek, akik kevesebbet vagy csak rendszertelenül jártak óvodába.) Vizsgálják a feladattudatát és a monotóniatűrését is: kitart-e a feladata mellett akkor is, ha már elmúlt az újdonság varázsa, ha kezdi unni. Nagyon fontos az is, milyen a kicsi viszonya a kortársaihoz, a közös játék során például képes-e kapcsolatot teremteni, vagy éppen rendezni, ha konfliktusa támad valakivel.
Ugyanilyen döntő az iskolaérettség megítélésében, hogy milyen a gyerek viszonya az őt körülvevő felnőtt világhoz: érdeklődéssel, nyitottan vagy szorongással fordul-e felé. Ebben a legtöbbet a szülők tudnak segíteni és sajnos, ugyanennyit ártani is. Bár a tintaleves-papírgaluskával típusú ijesztgetés kiment a divatból, de még ma is előfordul, hogy a szülők rosszul értelmezett nevelési szándékkal félelmet keltenek a gyerekben az iskolával, a tanítókkal szemben. A „majd ott megnevelnek, ott majd nem csinálhatod, amit akarsz” típusú fenyegetésekkel a legrosszabbat teszik a gyerekkel: bizalmát, érdeklődő, örömteli várakozását törik össze.
