Ha a gyerek hisztis és neveletlen…
A legtöbb gyermek estében előfordul valamilyen kisebb-nagyobb viselkedési probléma, ami valljuk be a legtöbb esetben már csak azért is kellemetlenül érint, mivel mindenáron szeretnénk tökéletes szülők lenni.
A helytelen viselkedésnek több oka is lehet, amint annak is több módja van, hogy gyermekünket visszatereljük a helyes útra. Az ilyen viselkedések közé tartoznak a következők:
? csúnya beszéd
? agresszivitás vagy erőszak
? hiszti
? hazugság
? a kért dolgok elvégzésének elutasítása, például a felöltözés, lefekvés vagy a házi feladatok elvégzése.
A gyerekek viselkedése: akaratlan vagy szándékos?
Az egyes helyzetekben a gyerekek véletlenül vagy szándékosan viselkedhetnek helytelenül. Nagyon fontos megértened a különbséget. Például, ha hógolyózás közben egy nyolcéves gyermek megdob egy másik gyereket anélkül, hogy tudná, egy kő került a hógolyóba – ez véletlen. Ha azonban a gyermeked ellop egy cukorkát a sarki boltból, mert nem adtál neki pénzt édességre – szándékos viselkedés. Vannak olyan esetek is, amikor a viselkedés hátterében megbújó szándékosságot vagy okokat nem ilyen egyszerű azonosítani.
Ha egy gyermek helyelenül viselkedik egyes helyzetekben, annak több oka is lehet. Vannak köztük általánosak, de vannak olyanok is, amelyek egyediek és ezáltal még több odafigyelési igényelnek a szülők részéről. Lássuk hát, melyek azok a gyerekek által alkalmazott negatív viselkedési formák, amelyek jellemzőek az egyes helyzetekre:
Lobbanékonyság és tapasztalathiány
A gyerekek viselkedési problémáinak többsége annak tudható be, hogy egyszerűen nem tudják, hogyan kell helyesen csinálni valamit vagy helyesen viselkedni bizonyos helyzetekben. Például egy nyolcéves gyermek hirtelen gondolattól vezérelve, csupán szórakozásból (lobbanékonyság) elhajít egy hógolyót, és talán túl kicsi még ahhoz, hogy megértse miként tud egy ártatlan játék is veszélyes lenni, ha nem figyel oda eléggé (tapasztalathiány).
Düh, hiszti és ellenszegülés a felállított szabályokkal szemben
Senki sem szereti, ha megmondják neki, mit tegyen – ez alól a gyerekek sem kivételek. Mindezek ellenére, az ő esetükben többségében mégis ez történik. Ennek persze egyenes következménye, hogy fellázad, csúnyán viselkedik vagy hisztis jelenetet rendez. Például egy hároméves gyermek megütheti egyik játszótársát, mert te arra kéred, ossza meg vele a játékait, míg a család kamasz tagja csúnya szavak kíséretében becsapja az ajtót maga után, miután többször is elmondtad neki, hogy takarítsa ki a szobáját.
Az igazságtalan büntetés következménye
Néhány esetben negatív érzelmeinket a gyermekünkön töltjük ki. Rákiálthatunk, mert úgy érezzük, túl hangosan beszél, közben pedig amiatt vagyunk elégedetlenek, ami aznap a munkahelyünkön történt. Mindannyiunkkal előfordul néha, de ha szokássá válik, a gyerekek könnyen lázadozókká és elutasítókká válhatnak.
 |
A magas elvárások és a szülői nyomás eredménye
Sokszor elvárjuk gyermekeinktől, hogy rövid időn belül több mindent tegyenek meg vagy tanuljanak meg. Ha nyomást gyakorolunk rájuk, még mielőtt fizikailag vagy szellemileg képesek lennének az általunk kért feladatra, később majd elutasítják az új dolgok megtanulását. Egy iskolás gyermek esetében ennek akár súlyosabb következményei is lehetnek, mint például a rendszeres lógás.
Valós és képzelt félelmek
Ha gyermeked nem akar elvégezni olyan dolgokat, amelyeket azelőtt könnyedén megtett, akár egy valóságos vagy képzelt félelem is lehet a háttérben. Például nem akar felszállni az iskolabuszra, mert fél egy gyerektől, aki ugyanezen a járaton utazik (valós félelem), esetleg nem akar lefeküdni este, mert a szekrényben egy dinoszaurusz bújt meg (képzelt félelem).
Egy gyermek felnevelése nem csupán nagy eredményeket, büszkeséggel eltöltött szíveket és sikert jelent. Vannak esetek, amikor át kell siklanod bizonyos dolgok fölött, máskor viszont határozottnak kell lenned gyermekeddel szemben. Ha elbizonytalanodsz bármikor kérhetsz tanácsot családtagjaidtól, barátoktól, szülőtársaktól vagy kollégáktól, és ha a keresett választ nem találod, mindig megvan a lehetőség arra, hogy szakemberhez fordulj.
“Lehet, hogy elfelejtik, mit mondtál nekik, de soha nem fogják elfelejteni, hogy hogyan érezték magukat szavaidtól.” – Carl William Buehner
