A Föld napja az élet napja is!
Negyedszázada emlékezünk meg a Föld napjáról Magyarországon, húsz éves késéssel csatlakoztunk a világméretű kezdeményezéshez. Mint minden világnapnak, ennek is a figyelemfelkeltés és az ismeretterjesztés a célja: talán még nem késő nekünk sem felismerni, milyen veszélyben van a közös életterünk.
Egyre többen érzik úgy, hogy tenniük kell valamit a környezetük védelmében. Nagy szükség van erre, hiszen a fejlett civilizáció korában egyre természetellenesebben, egészségtelenebbül élünk.
Naponta tapasztaljuk jeleit a globális felmelegedésnek, a környezetszennyezésnek, állatfajok, növények százai halnak ki. Márpedig a világban mindennek szerepe van, a legapróbb alkotóelem kiesése is megállíthat, felboríthat teljes, az élethez szükséges folyamatokat. Sokan felismerik ezt, és próbálnak változtatni életmódjukon, tudatosan óvni a környezetet, és jó példát mutatni. Mindenki tehet valamit, ha látszólag csak apróságot is!
Mekkora az ökológiai lábnyomunk?
Talán már ismerős is a fogalom: azt jelzi, életmódunkkal mennyire vagyunk hatással a minket körülvevő világra, milyen lenyomatot – lábnyomot – hagyunk magunk után, vagyis mekkora kárt okozunk. A földnek mindenki számára meg kell, illetve meg kellene termelnie az életéhez szükséges energiát, élelmet. Az ökológiai lábnyom az a terület, ami károsodás nélkül meg tudja termelni az aktuális életvitelünkhöz szükséges javakat (élelem, energia, lakhatás, közlekedés, stb.). Az átlagos egy főre eső ökológiai lábnyom 2,85 hektár. Ám ha megnézzük, hogy a Földön 11,3 milliárd hektár biológiailag aktív föld- és tengerfelület van és 6,1 milliárd ember, akkor kiszámítható, hogy valójában minden emberre csak 1,8 hektár jut, vagyis az emberiség ökológiai lábnyoma jóval nagyobb, mint amit a természet hosszú távon elvisel. Egyes országokban az átlag többszöröse is lehet ez az érték.
Ha megpróbáljuk kiszámítani, és válaszolunk az ehhez szükséges kérdésekre (segítség itt), lehet, hogy magunk is megdöbbenünk a kapott eredményen. Gyakran még az is komoly károkat okoz a környezetében, aki úgy él, hogy tudatosan, odafigyelve próbálja ezt megakadályozni.
A vegetáriánusok és vegánok a Földet is óvják
Van, aki egészségügyi okokból, más állatszeretettől, vagy vallási meggyőződésétől, esetleg éppen a Föld megóvásának szándékától vezérelve választja a húsmentes, illetve hús-, tojás-, tejmentes étrendet. Ugyanis ha a húsipart nem etikai és érzelmi szempontokból, pusztán a Földre gyakorolt környezetpusztító hatását tekintve vizsgáljuk, láthatjuk, hogy ha a gabona- és növényféléket közvetlenül fogyasztjuk el, az sokkal hasznosabb, gazdaságosabb, mintha a növényevő állatok húsán keresztül jutnánk ugyanannyi tápértékhez. Egyetlen kiló hús előállításához sokkal több növényre és vízre van szükség, mintha azokat közvetlenül fogyasztanánk el. Ráadásul a globális felmelegedésért felelős üvegházhatást több mint felerészben a nagyüzemi állattartás során keletkező anyagok, gázok okozzák. Szintén nagymértékben felelős az állattartás illetve a feldolgozóipar az ivóvízkészlet túlzott felhasználásáért illetve szennyezéséért, és akkor még a nagyüzemi állattartás rettenetes körülményeiről, a húsba is bejutó növekedési hormonokról és antibiotikumokról még nem is beszéltünk. Nem véletlen, hogy sztárok ezrei állnak ki a hús- és állati terméktől mentes élet mellett, köztük pl. Stella és Paul McCartney, Woody Harrelson, Ricky Martin, Michelle Pfeiffer, Shania Twain, Prince, Pamela Anderson, Kristen Bell, Forest Whitaker, Diane Keaton, a Moby, a Juanes és még hosszan sorolhatnánk.
Tegyünk meg érte mindent!
Megmarad-e a Föld, és meddig? Ma már ez a kérdés. A pusztulás visszafordíthatatlanul megindult, a romboló folyamatok azonban lassíthatók. Változtassunk életmódunkon, mutassunk jó példát környezetünknek, neveljük a környezetük szeretetére, védelmére a gyerekeket! A szelektív hulladékgyűjtés, az újrahasznosítás, az alternatív, például a nap- és a szélenergia felhasználása, a víz- és energiatakarékos életmód elengedhetetlen a túléléshez. Mit tehetünk a hétköznapokban? Ügyeljünk arra, hogy ne kerüljön semmi a szemétbe, ami még hasznosítható – ruhát, bútort, eszközöket, dísztárgyakat inkább adjunk, ajándékozzunk tovább, ami elromlik, javíttassuk meg kidobás helyett. Kerüljük az egyszer használatos szatyrokat, a felesleges csomagolásokat, az agyontartósított kényelmi ételeket, helyette igyekezzünk visszatérni az alapanyagokból, alapvető élelmiszerekből, frissen készült ételekhez. Legszerencsésebb a helyben termett, adalékmentes élelmiszereket vásárolni, amit nem csomagolnak, utaztatnak, és aminek ráadásul általában egészen más íze is van.
Ami a mindennapjainkat, szokásainkat, étkezésünket illeti, ami a Földnek jó, az számunkra is egészséges. Például, ha minél többet közlekedünk gyalogosan, kerékpárral, vagy ha a húsfélék, a zsírok, a finomított cukrok és lisztek helyett sok gyümölcsöt, zöldségfélét, teljes kiőrlésű gabonatermékeket, teákat, vizet, általában minél természetesebb élelmiszereket fogyasztunk. Sokat jelenthet az is, ha fűtési szezonban néhány fokkal alacsonyabban tartjuk a lakás hőmérsékletét, helyette inkább egy pulóverrel többet veszünk magunkra, és nem kapcsoljuk be rögtön az első nyári melegebb napon a légkondit sem. Ezek apró lépések, de sokan vagyunk, és ha mindenki legalább ennyit megtesz, már érezhető változást hozhatnak.
A cikk a Budai Egészségközpont munkatársainak közreműködésével készült.
