Fogamzás vagy gátlás?

Fogamzás vagy gátlás?

Legyen, vagy ne legyen? A szex és a szerelem gyümölcse az emberi ötletesség és kreativitás egyik legnagyobb kihívása. Évezredekig a teherbe esést elkerülni volt problémás, a modern fogamzásgátlás korában már inkább összehozni nehéz a babát. A régi korok bizarr és egészségre veszélyes módszerei helyett tucatnyi szer és eszköz közül lehet választani. A bőség zavara és rossz döntések helyett érdemes szakemberhez fordulni.

Fogamzásgátlás a történelem folyamán

Megmosolyogtató és borzongató egyszerre, hogy mivel nem próbálkoztak az emberiség hajnalán a termékenység befolyásolására. A köldökre helyezett vasgolyó, amulettként nyakban viselt macskahere, vagy meddő öszvér fülzsírjából készült kenőcs sporadikus sikereket hozhatott használóinak. Nagyobb eséllyel gátolták a fogamzást a speciális keverékből gyúrt hüvelylabdacsok és kúpok, amikhez állatürüléktől a famézgán át a gránátalmáig mindent kipróbáltak. Ezek célja egyrészt az ovuláció megakadályozása ösztrogéntartalmú anyag felszívódásával, másrészt a fogamzás gátlása a méhszájhoz helyezett savas, spermicid gyapjúcsomóval vagy szivaccsal.

Méhen belüli fogamzásgátló eszközöket a sivatagi népek használtak először háromezer éve: sima, lapos köveket helyeztek a tevék méhébe, hogy az állatok ne legyenek vemhesek. Nőknél a csirke mellcsontját használták erre a célra, később fémből, majd műanyagból készültek az eszközök. A hetvenes évek végétől használunk ezüsttel és rézzel kombinált, sárgatest hormonnal kezelt műanyag spirált.

Lesújtóbb statisztikát produkáltak az esemény utáni, többnyire növényi alapú és vetélést indukáló szerek. A görögök a vadmurok magját, a kínaiak azi angyalgyökeret használták, Latin-Amerikában még ma alkalmazzák a kerti rutából készült salátát fogamzásgátló hatása miatt, de olyan mérgekkel is próbálkoztak régen, mint a higany.

A mechanikus védelemben az iszlám szakkönyvek a megszakított közösülést favorizálták, míg a középkor óta minden kultúra kialakította a maga óvszerét a kéznél lévő anyagokból: bőrből, állati bélből, olajozott selyempapírból, vászonból. Százötven éve kezdték gumiból gyártani, ma pedig latexből készül.

A hormonális fogamzásgátlás Ludwig Haberlandt osztrák élettanprofesszor felfedezésével indult: 1901-ben kimutatta a petefészek-hormon gátló hatását. A harmincas években javaslatára Richter Gedeon budapesti gyárában sikerült ipari méretekben előállítani petefészekhormon-kivonatot. Mindeközben Adolf Butenant német biokémikus Nobel-díjjal jutalmazott kísérletében vizeletből izolált tiszta ösztrogént, majd sárgatesthormont (progeszteront). A múlt század közepén mexikói édesgyökérből vontak ki először félszintetikus sárgatesthormon-származékot, majd 1960-ban Amerikában piacra dobták a fogamzásgátló tablettát Enovid néven. A mainál négy-ötször magasabb ösztrogéntartalom sajnos sok egsézségügyi problémát okozott az első időkben.

Módszertan

Legtöbben a pirulára esküsznek, még azok is, akik tartanak a hormonális fogamzásgátlás vélt vagy valós mellékhatásaitól. Százmilló nő él világszerte ezzel a módszerrel. Az elmúlt fél évszázadban végzett gyógyszeripari fejlesztéseknek köszönhetően a mai pirulák biztonságosak és egészségre kevésbé ártalmasak: lényegesen kisebb adag ösztrogént tartalmaznak, így kevesebb mellékhatás mellett is hatásosak. Mások a hagyományos óvszeres védekezést részesítik előnyben. A legtöbb tévhit a méhen belüli eszközöket érinti, a férfiak vazektómiás vagy hormonális fogamzásgátlásának mikéntje pedig maga az ismeretlenség homálya, és a jövő egyik nagy kérdése.

Bonyolítja a helyzetet a biztonságos szex és a fogamzásgátlás összemosódása. Az óvszer valóban mindkét célt szentesítő eszköz azok számára, akik még nem készek a családalapításra és alkalmi partnerekkel érintkeznek. Megelőzhető használatával például a meddőséget is okozó chlamydia fertőzés. A nem kívánt terhesség elkerüléséhez statisztikai alapon legoptimálisabb választás a gyógyszer rendszeres szedése, vagy az intra-uterin spirál. Nem küszöbölhetők ki ugyanakkor a fogamzásgátlók lehetséges mellékhatásai – többek között a mélyvénás trombózisra és tüdőembóliára való fokozott hajlam – ezért a megfelelő pirula kiválasztása és felírása a nőgyógyász szakorvos feladata, a páciens egyéni igényeihez igazodva. A választásban szerepet játszhat a testsúly, testalkat, arcbőr, pattanások, menstruációs panaszok, de akár a készítmény ára is.

A napi pirula szedését általánosságban a nemdohányzó fiatal felnőtt (18-35 éves) korosztálynak ajánlják az orvosok. 18 éves kor alatt elvileg nem javasolt a tabletta, ugyanakkor a szakemberek egyetértenek abban, hogy még a korán elkezdett hormonális fogamzásgátlás is jobb egy esetleges terhességmegszakításnál. A gyógyszer hatékonyságát csak a rendszeres szedés biztosítja. Ha feledékenységből alkalmilag megszakad a gyógyszer szedése, ártalmatlan áttöréses vérzés jelentkezik a relatív hormonhiányon miatt, ami ugyanakkor nem feltétlenül jelenti a fogamzásgátló hatás megszűnését. Megoszlanak a vélemények arról, hogy szükséges-e időnként szünetet tartani a fogamzásgátló huzamosabb idejű szedése esetén. Szervi oka nincs a szünetnek: a méh nyálkahártyája minden ciklusban felépül és lelökődik tabletta nélkül is. A gyógyszerszünet alatt bekövetkezett nem kívánt terhesség, vagy az úgynevezett “post pill amenorrhoea“, a vérzés kimaradása, inkább okozhat gondot.

Ennek kapcsán jogos kérdés, hogy a tablettaszedés mellett néhány ezrelék eséllyel mégis bekövetkezett terhesség vajon milyen hatással lehet a babára? A korszerű tabletták minimális hormontartalma pár nap alatt kiürül a szervezetből, ezért magzatkárosító hatásuk nincs, de ezzel együtt nem optimális tablettaszedés közben teherbe esni. A régi típusú tabletták esetén 2 – 3 hónap is szükséges, amíg a hormon tökéletesen kiürül a szervezetből.

Kényelmes és megbízható eszköznek bizonyul ma is a méhen belüli spirál, ami a nők 95 százalékánál panaszmentes, higiénikus, és az együttlét alatt sem okoz kényelmetlenséget. A másik lehetséges eszköz a hüvelygyűrű, melynek előnye, hogy hormontartalma a májat elkerülve közvetlenül szívódik fel, így azoknak javasolt, akiknek volt korábban májproblémájuk.

Fogamzásgátlással kapcsolatos tévhitek

Se szeri, se száma a fogamzásgátlással kapcsolatos tévhiteknek. Sokan például úgy hiszik, hogy a sürgősségi tabletta bevétele után nem kell védekezni a következő vérzés elmúltáig. Az esemény utáni tabletták a rendszeresen szedett fogamzásgátlók hormonmennyiségének többszörösét tartalmazzák egyetlen adagban. A hirtelen nagy mennyiség felboríthatja a ciklust, előfordulhat pecsételő vérzés, de ki is maradhat a havi vérzés. Biztonságos, egészséges védelmet csak a rendszeres szedésű, kis hormontaralmú szerek adnak.

A dohányzás és a tablettaszedés összefüggését sokan igyekeznek trivializálni – rosszul teszik. A pirula és a cigi igen veszélyes kombináció, amely mérhetően fokozza a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát, különösen az idősebb korosztály esetében. A nikotin érösszehúzó hatása, megnöveli a vér koleszterinszintjét, gyorsítja az érelmeszesedés kialakulását, indukálja a tabletták lehetséges mellékhatásait.

Kétséges védekezési módszer az is, miszerint a szoptatás alatt nem lehet teherbe esni. Ilyenkor valóban természetes hormonvédekezéssel él az anya szervezete, de ez korántsem megbízható, rendszeresen esnek teherbe szoptató anyukák, kivált a szoptatás vége felé.

Hova tovább?

A hormonális fogamzásgátlás jövőjét jelzik az intenzív kutatások. Vélhetően tovább csökkennek a dózisok, finomodnak a hatóanyagok, és minimalizálható a mellékhatásként fellépő trombózisveszély. Várakozás övezi a nem szájon át alkalmazandó szerek fejlesztését is. A hüvelygyűrű, a bőrtapasz vagy bőrbe beültetett eszköz, a havi injekció és a méhen belüli hormonkibocsátó eszközök nagy előnye, hogy elkerülik az emésztőtraktust és a májat.

Túlsúly és fogamzásgátlás?

Kutatások szerint bizonyos alacsony hormon tartalmú fogamzásgátlók kevésbé bizonyulnak hatékonynak elhízott hölgyek esetében. Most egy hét tanulmányegyesítő vizsgálat némileg árnyalta a helyzetet, bebizonyítva, hogy ez a megállapítás elsősorban a tabletták esetében igaz. Az ok valószínűleg az, hogy a zsírfelesleg befolyással van a keringésre, így lassabbá teszi a tabletták felszívódását. Ez alapján a 25-ösnél magasabb BMI-vel rendelkező nők esetében kisebb a tabletták hatékonysága, és a teherbeesés rizikója egyenes arányban nő az elhízás mértékével. A fogamzásgáltó tapaszoknál azonban nem a BMI, hanem a testsúly alapján fedeztek fel hasonló összefüggéseket.

Az injekció formájában beadott fogamzásgálóknál nem tapasztaltak hatékonység csökkenést túlsúly esetén sem. Mindazonáltal ha a hormonális fogamzágátlók lehetséges mellékhatásait nézzük, nagyobb elhízás esetén amúgy sem javasolt ez a megoldás, mivel tovább fokozza a szív- és érrendszeri problémák kialakulásának veszélyét.

Dr. Illanitz Elemér, a Dr. Rose Magánkórház szülész-nőgyógyásza, orvosigazgatója