Egy új apuka érzései
A megfelelő módszerek megtalálása és alkalmazása az újdonsült apa ösztönzésére, bátorítására fontos szerepet fog játszani annak bizonyításában, hogy a szülők együttműködnek a családi kapcsolat erősítése érdekében.
Egy állapotos nő a kilenc hónap nagy részét azzal tölti, hogy próbálja fokozatosan megszokni a valóságot, hogy lakásában hamarosan egy kis jövevény lesz. Kezdetben olyan módon reagál a nyers csirkehús látványára vagy párolt brokkoli illatára, melyet soha nem képzelt volna. Nem sokkal később, kénytelen a nadrág derekát egy biztostűvel összefogni, gomb helyett. Még mielőtt észrevenné, rúgásokat fog érezni (rendszerint a késő éjszakai órákban) anövekvő babától, aki emlékeztetni szeretné, hogy felejtse el a megvásárolni a pelenkákat és babaruhákat. A pillanat számára, amikor végre megérkezik a baba, inkább megkönnyebbülés, mint meglepetés.
Az apukák esetében kicsit más a helyzet. Kicsit bizonytalanok lehetnek a hellyel kapcsolatban, ahonnan érkezett a kicsi, aki most egy ráncos, ragacsos és bömbölő élőlény, akit hirtelen karjaiba helyeztek.Nyomon követhette felesége áldott állapotát, de nem érezhette, milyen érzés, mikor egy gyermek növekszik benne. Azt gondolja, hogy felesége "kicsit felszedett magára", de nem ennek okaként nem a magzatot, placenta súlyát vagy a folyadék túlzott mennyiségét látja.
Mire a gyerek betölti a hároméves kort, egy apa úgy érezheti magát, mintha mély vízbe lett volna dobva, ennek ellenére meg kellett tanulnia minél gyorsabban kievezni belőle.
Valószínű, hogy a leggyakoribb gondok, melyekkel az új apukák szembesülnek az, hogy nem tudják, mit csináljanak a babával, vagy attól tartanak, hogy valamit helytelenül csinálnak (bármit is jelentene ez számukra).
Mivelhogy a fiúk általában nem annyira nyitottak egy baba gondozására, mint a lányok, a legtöbb apának nem volt dolga babával, mielőtt ölében nem tartotta sajátját.
