Csigolya blokk és hypotóniás izomzat – a mi történetünk

Csigolya blokk és hypotóniás izomzat – a mi történetünk

Azért írok Önöknek, mert remélem, a site-jukon keresztül sok család eljuthat oda, ahova mi, és maradandó problémák nélkül élhetik gyermekeik az életüket. Flóra lányunknak hét gerinccsigolyájában keletkezett ízületi blokk a szülés során. (A csigolyák között ízületek találhatók, ezért tud a gerincünk rugalmasan tud mozogni, ha valaminek a hatására egy-egy csigolya elmozdul, és nem tér vissza eredeti helyébe, blokkolódik. Ez maradandó károsodáshoz is vezethet, ha nem kezelik időben.)

Flóra túl gyorsan született (két tolófájással), de jellemzően azoknál a babáknál is előfordul ez, akik elakadnak, vákuummal segítenek nekik. A babák gerincén amúgy is nagy a nyomás szüléskor, ezek a körülmények megnövelik azt.

A mi kislányunk jelentős szoptatási nehézségekkel küzdött. Több levegőt nyelt, mint tejet. Minden egyes szoptatás (négy és fél hónapos koráig) két és fél órán át tartott! Ha ezt beszorozzuk néggyel, látható, hogy gyakorlatilag egész nap szoptattam – bár ezeknek a két és fél óráknak a nagy részét a büfiztetés tette ki. Szívta a tejet másfél percig, aztán húsz percig vártuk, hogy visszajöjjenek a buborékok. Ahogy haladtunk az időben egyre fáradtabb lett, egyre kevesebbet tudott szívni, egyre több levegőt nyelt – ördögi kör. Természetesen minden levegőbuborékot nem tudott visszabüfizni, hasfájós is lett.

A másik dolog, ami aggasztott minket, az a háta közepén lévő kis pukli volt. Ha végighúztuk a gerincén az ujjunkat, éreztük, hogy egy rövid szakaszon van egy kis púp, amit az első lányunknál nem éreztünk soha. Először azt gondoltuk, az anyaméhben elfeküdte a hátát, majd elmúlik. Semmit sem változott, az egy hónapos kontrollon említettem a gyermekorvosnak, aki azt mondta, hogy ez is a hypotóniás izomzata miatt van. Ez volt a másik, egy kissé szélesebb körben ismert problémánk.

Nem ritka, hogy egy baba részleges vagy teljes hypotóniás izomzattal születik. Ennek ellenére még sok gyermekorvos sem ismeri fel (a koraszülött babák sajátosságának tartják). Nekünk szerencsénk volt, a mi gyermekorvosunk már az első vizsgálatkor generalizált hypotóniát állapított meg Flóránál. Először azt gondoltuk, ez okozza a szoptatási nehézségeket – a szoptatáshoz szükséges izmok is túl gyenge tónusúak.

Flórát két hónapos korában kezdtük Dévény Anna féle, DSGM kezelésre hordani (azért nem korábban, mert egészséges babáknál nem érdemes a szakgyógytornászok véleménye szerint). Minden egyes kezelés után javult a mozgása, azonban a szoptatási problémák megmaradtak. (A gyermekorvos és a védőnő nem tudtak segíteni). A száját is kezelték belül, mert egy kisebb izomtónus asszimetriát találtak ott.

A gyógytornásznő (László Zsuzsa) néhány kezelés után azt mondta, hogy szerinte a nyakában csigolya blokkok vannak, és a hátán lévő kis puklit is az okozza, ezért el kell vinni egy csecsemőkkel is foglalkozó manuálterapeutához. Nagy szerencsénk volt, hogy a gyógytornászunk, egy baráti kapcsolaton keresztül halott egy manuálterapeutáról, évek óta együtt dolgoztak, és tudta, hogy a szoptatási nehézségek hátterében szinte mindig nyaki csigolyaprobléma áll. (Elmondása szerint ez nem általános tudás még a DSGM-es gyógytornászoknál sem.)

Így kerültünk Dr. Rédly Mónika orvos-kiropraktőrhöz (kerestünk még más kiropraktőröket is, de összesen hármat találtunk, aki csecsemőkkel is foglalkozik, és Dr. Rédly bizonyult a legtapasztaltabbnak a csecsemőkezelésekben). Õ állapította meg, hogy a kislányunk a hátán a pukli négy egymás melletti blokkolt csigolya, a nyakában is talált hármat. Mivel ezek elmozdultak a helyükről, nyomták azokat az agyi idegeket, amelyek a száj formálásáért, a nyelésért felelősek, ezért nem tudott Flóra rendesen enni.

Nem panaszkodni szeretnék, de ezek a végeláthatatlan szoptatások sokszor megkeserítették a napjainkat, beleértve a nagyobbik, akkor két éves lányunkét is, aki nap, mint nap kénytelen volt asszisztálni ahhoz, hogy a testvére állandóan kézben van, sokat sír, őt büfiztetjük egész nap, több, mint 4 hónapon át. Dr. Rédly hét kezeléssel helyrerakta a kis csigolyákat.

Először a büfizetések gyorsultak, aztán látványosan erősebben kezdett szívni Flóra, és a mozgásfejlődése is felgyorsult, pl. korábban, amikor hason felnyomta magát, a jobb karját nem tudta behúzni a válla elé, hanem nyújtva kitolta oldalra, az egyik háti csigolyája nyomta a mozgatóideg(ek)et. Ezek egyáltalán nem fájdalmas kezeléseket jelentettek, a doktornő nagyon finom mozdulatokkal dolgozott, inkább egy egy-két perces masszázshoz lehet hasonlítani.

És még egy nagyon fontos, látványos változás is bekövetkezett, az első néhány kezelés után: Flóra egy végtelenül kiegyensúlyozott, nyugodt, jó alvó baba lett (addig igazán nem is tudott mélyen aludni), olyannyira megváltozott a kisugárzása attól, hogy a gerincében szűnőben voltak a kellemetlenségek, hogy még a gyermekorvos is észrevette.

Amíg nem tudtuk, mi baja van Flórának, próbáltam az interneten utánanézni (külföldi oldalakon is) mi okozhat szoptatási nehézséget, de maximum annyit találtam, hogy az anya rosszul teszi mellre a gyermekét. Pedig azóta egy gyermekorvos, akivel az utcán találkoztunk és 45 éve praktizál, azt mondta, hogy ez minden tizedik csecsemőt érint! A kisgyermekkori gerincferdüléseknek is döntően ez az oka! Dr. Rédly eredményesen dolgozik évek óta együtt gyerekorvosokkal, gyógytornászokkal, neurológusokkal, mégis valószínűleg kevesen jutnak el hozzá. (Hányszor halljuk, hogy azt mondják egy újszülöttre „Nem tud szopni” „Ügyetlenül szopik”, aztán át is térnek emiatt a tápszeres táplálásra. Vagy adagolják a különféle cseppeket, amik nem sokat segítenek a hasfájós, sok levegőt nyelő babáknak.)

A védőnőnk Flóra esete után sajnálkozott, hogy nincs számukra olyan továbbképzés, aminek során megtanulhatják, milyen problémákkal kell egy kisbabát kiropraktőrhöz küldeni. (De most már ő elküldi azokat a csecsemőket, akik ferdén tartják a fejüket, mint ahogy Flóra is tette.)

Egyébként a nagyobbik lányunkat is elvittük a doktornőhöz. Õ is két tolófájással született, és születése óta félrenyelt, egy étkezés alatt többször is (minden egyes étkezéskor), akkor is, amikor már nyugodtan ült az etetőszékben. Az ő nyakában is találtak nyaki blokkot, a második kezelés után nem nyelt félre többet. Soha. Nála már elkezdődött a gerincferdülés, összesen három kezelésen volt, és néhány hónappal azok vége óta elmondhatjuk, hogy mi, laikus szülők is látjuk, hogy ez még visszafordítatható volt – hat éves korig az).

Én azt hittem a hypotón babákról több információhoz jut az ember, mert én is halottam róluk még a gyermekeim születése előtt is. Hát sajnos nem, és sokan későn jutnak el kezelésre is, amikor már jelentősen lemaradnak a mozgásfejlődésben.

Jó lenne az anyukáknak szóló lapokban (azok internetes felületén is!) erről olvasni, mert biztos vannak olyan általános jelek, amikből egy anyuka gyanút foghat, ha az orvos, vagy a védőnő nem veszi észre. Így ha biztos, ami biztos alapon (legfeljebb feleslegesen) elvinnék a babákat csecsemő-gyógytornászhoz, és a ténylegesen hypotón kicsiket időben elkezdenék kezelni. (Dévény Annától olvastam egy interjúban, hogy 5 hónapos korig még az idegrendszer fejleszthető annyira, hogy egy ilyen enyhébb izomtónus probléma ne okozzon később gondot: ügyetlen mozgást, beszédfejlődés zavarokat, tanulási problémákat, dislexiát, disgráfiát stb.)

Ma már sok gyermekorvos tisztában van azzal, hogy a mozgásfejlődésbeni eltérések sokkal nagyobb hatással vannak az agy fejlődésére, mint ahogyan azt mondjuk tíz évvel ezelőtt gondoltuk. Mégis sok gyermekorvos nem veszi észre időben ezt a problémát. Arról nem is beszélve, hogy nem tudják az anyukák, hogy hypotón babát fekve kell szoptatni, vagy ha hason alszik, akkor mindenképpen légzésfigyelőt kell használni, mert leállhat a légzése. Nekünk szerencsénk volt, a mi kis Flóránknak nincs maradványtünete, néhány hónapig kezelték csak, rendben fejlődik.

Remélem, sok babának, családnak tudok az én történetemmel segíteni.

Üdvözlettel:
Bánsági Éva

A fotó csak illusztráció, forrás: sxc.hu