Az örökbefogadott gyermek

“
Egy szoros kapcsolat kialakítasa az örökbefogadott gyermekkel talán könnyebb, mint gondolnánk. Ebben nyilván, közrejátszik még a gyermek kora, az árvaházi tapasztalatai, vagy a saját szüleivel való emlékei.  A továbbiakban 2 éven felüli gyermekek örökbefogadásáról lesz szó. A legfontosabb, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a gyermek szeretetre és meleg otthonra vágyik még akkor is, ha eleinte gorombának vagy haragosnak mutatkozik.

1. Legyünk együtt sokat a gyermekkel, és mutassuk ki a szeretetünket. Bizonyítsuk be neki, hogy bármi is történne, mindig mellette leszünk, és hogy minél több időt szeretnénk vele tölteni.

2. Kommunikáljunk a gyermekkel. Beszélgessük vele, és tudjuk meg, milyen érdeklődési körei vannak, hiszen a gyermek ezekből meríti majd intellektuális és érzelmi képességeit. Foglalkozzunk vele, és tanítsuk olyan dolgokra, amelyek érdeklik.

3. Ha olyan társadalomban élünk, amelyben nagy hangsúlyt fektetnek a magánéletre és a magánterületre (ilyen például a modern nyugati társadalom), biztosítsunk számára egy saját szobát, ahova elvonulhat, amikor akar, és tiszteljük ezt a magánterületet. Kopogjunk az ajtón, mielőtt belépnénk a gyerekszobába, és engedjük meg, hogy ő maga válassza ki a szobában a színeket, még akkor is, ha ez nekünk nem tetszene.

A gyerekszoba elsősorban a gyermeknek kell tetszedjen, és mindenekelőtt számára kell otthonos legyen. Magukénak kell érezzék új otthonukat, hogy kényelmesen lakhassanak benne. Nem minden szülő tudja viszont megengedni, hogy külön szobát biztosítson minden gyermeknek. Ezért tehát a legfontosabb a családban a szeretet és a kölcsönös tisztelet.

4. Ha a gyermek más vallású vagy más nemzetiségű mint mi, akkor ezt tiszteletben kell tartanunk. Kérdezzük meg tőle, szeretné-e megőrizni vallása vagy kultúrája egyes ünnepeit, szokásait, és próbáljunk meg ezekről minél többet megtudni, így a gyermek nem gondolja azt, hogy minket ez nem érdekel. Akár az ő segítségét is kérhetjük, hogy tanítson nekünk a vallásáról, kultúrájáról. Érezzünk késztetést, hogy értsük meg és fogadjuk el a gyermek kulturális hagyatékait, így elnyerjük a csodálatát és tiszteletét. Még akkor is, ha eleinte a gyermek nem akar erről beszélni fontos, hogy kérdezzük meg tőle, szeretné-e folytatni a hagyományait, vagy esetleg akar-e többet megtudni ezekről. Ha ezt nem tesszük meg, a gyermek idővel neheztelhet ránk. Feltétel nélkül szeressük a gyermeket, és figyeljünk oda a szükségleteire!

5. Kérdezgessünk, de ne legyünk tapintatlanok. Nyíltan beszéljünk a gyermek múltjáról. Sose próbáljuk takargatni, vagy “elfelejteni” azt, hogy örökbefogadott. Ha nyitottak és őszinték vagyunk, a gyermek sokkal könnyebben megbízik bennünk, és sokkal előbb “anyának” vagy “apának” fog tekinteni, mint akkor, ha hazudoznánk vagy megjátszanánk magunkat előtte.

6. Hagyjuk a gyermeket, hogy kapcsolódjon be a családi döntésekbe. Engedjük, hogy válassza ki a vacsorát, egy családi tevékenységet, egy társasjátékot vagy egy filmet. A gyermeknek érzenie kell, hogy egy kicsit uralja az életét, hiszen számára eddig az nem sok jót nyújtott.

7. Sose mondjunk rosszat vagy támadjuk a valódi szüleit. Még ha számunkra értetetlen okokból adták örökbe a gyermeket, vagy ha nem értünk egyet a szülők életstílusával, akkor se mondjuk soha a gyermeknek, hogy az igazi szülei “rossz” vagy “értéktelen” emberek. Ebből semmi jó nem származhat, a jövőben akár ellenünk is fordulhat. Ne feledjük: ha semmi jót nem tudunk mondani valakiről, inkább ne mondjunk semmit!

8. Lazítsunk! A kapcsolatotok felépítése időbe kerül. Ha a gyermek látja, hogy tiszteljük és gondját viseljük, egyre jobban szeretni fog. Egy idő után “anyának” és “apának" fog minket tekinteni. Az előző élete emlékei pedig egyre jobban háttérbe szorulnak, amikor elkezdi az iskolát, kedvenc sportjával vagy hobbijáival kezd foglalkozni. Próbáljunk meg nyíltak és őszinték lenni, és minden jóra fordul majd.

9. Ha szükségét érezzük, kérjük a szakemberek segítségét. Nagyon sok örökbefogadott gyermek igazi szülei alkohol- vagy kábítoszer-problémákkal küszködnek, vagy túlságosan szegények, így a gyermek már fiatal korától durva körülmények között nevelkedett. Legtöbb esetben az örökbefogadott gyermeknek emocionális zavarai vannak, és nehezen tanul. Ezért szükséges a szakemberek segítsége, hogy könnyebben átlépje ezt a nehéz periódust.
”