Asztrológia és gyereknevelés
Szülőként gyakran állunk értetlenül a tény előtt, hogy miért lett olyan a gyerekem, amilyen, pedig én nem így, nem erre neveltem.
Természetes dolog, hogy a valamilyenné való formálódásban nagy szerepet játszik a környezet, amelybe beleszületünk, tehát a minta, illetve a nevelés. Másik fontos tényező az öröklődő gének szerinti meghatározottság, a genetika („Ezt pont úgy csinálja, úgy mondja, mint a nagyanyám, olyan a szeme, mint apádnak!”). Ám van egy harmadik, „titkos” összetevő is, amelyet legkönnyebben talán az asztrológia segítségével ismerhetünk fel: ezek azok a bizonyos bolygók vagy planéták, amelyek adott módon elrendezetten szolgáltatnak számunkra egy energiamintázatot, amelyet születési horoszkópábrának is nevezhetünk.
E szerint a bolygók rendje, mintája „beég” a lelkünkbe, ettől fogva e mintázat alapján éljük életünk minden pillanatát, tehát ennek megfelelően kapcsolódunk a külvilághoz, szüleinkhez, testvéreinkhez és minden egyes embertársunkhoz, és ennek megfelelően történnek velünk a különböző események, amelyek lehetnek kellemesek, de kellemetlenek is. Az, hogy milyen szinten élem a horoszkópábra szerinti életem, az tulajdonképpen a lélek (az egyén) fejlettségi szintjétől függ. Ez pedig mindenképpen feltételezi azt, hogy számolunk az újjászületéssel, a reinkarnációval, és elfogadjuk, hogy minden leszületésünkkor hozunk magunkkal egy tapasztalatcsomagot, amelyet mindenképp beépítünk a mostani létezésünkbe. Nem is tudjuk nem beépíteni, hiszen az előzőleg megélt, megszerzett tapasztalatok összessége már a mienk, lényünk (lelkünk) része. (Aki asztrológiával foglalkozik, természetszerűen fogadja el a reinkarnáció tényét.)
Ezért is nem mondhatjuk azt, hogy ha két ember ugyanakkor, ugyanabban az évben, hónapban, napon, órában, percben és másodpercben, ugyanabban a kórházban, ugyanolyan nemű csecsemőként született (lásd az ikreket például), akkor nyilván ugyanolyan életet kellene leélniük. Mert mégsem így van.
Minden lélek más-más tudással, háttérrel inkarnálódik, így az életútja, sorsa tökéletesen egyedi. Ezoterikus körökben szokás úgy fogalmazni, hogy amikor a köztes létben megtervezi a következő leszületését, akkor azt is megválasztja, milyen energiamintázatú szülőkhöz érkezik, milyen feladatok elvégzését „írja a listájára”, milyen újabb tapasztalatokat kell majd megszereznie továbbfejlődése érdekében.
Amikor az új jövevény megérkezik a családba, minden családtag elé addig nem ismert feladatok kerülnek. Egymással is átrendeződnek a viszonyaik, hiszen új eleme lett az addig megszokott rendszernek. Amikor még pici a baba, azt gondoljuk, majd így meg így fogjuk szoktatni, nevelni, „idomítani”, a képünkre formáljuk, vagy éppen azt akarjuk vele elkerültetni, amiken mi mentünk keresztül.
Pedig már akkor saját, önálló karakterisztikával rendelkezik, amellyel a legjobb „tudása” szerint fog illeszkedni az elvárásainkhoz. Ahol az ő „elképzelése” összeegyeztethető a miénkkel, ott könnyen megy majd az együttműködés, ahol pedig nagyon eltérő mintákat hordoz a miénkhez képest, ott súrlódások várhatók, ellenállásba fogunk ütközni, azon a területen számíthatunk konfliktusokra. Egészen addig, amíg meg nem ismerjük a saját működési rendszerünket, és el nem fogadjuk az övét.
Valójában a legjobbat akkor tesszük gyermekünknek, ha minél inkább abban támogatjuk, hogy a lehető legteljesebb mértékben azt élje, aki ő maga, azon keretek között, amelyeket mi mint család teremtünk a számára. Ezeknek a kereteknek biztonságosnak és kényelmesnek (és kellő mértékben tágnak) kell lenniük, ahol azt érzi, hogy elfogadják az ő valamilyenségét, azt, hogy ő más személyiség, saját tulajdonságokkal, „hozott” anyaggal rendelkezik. Ő egy másik ember, akinek jogában áll kibontakoztatnia képességeit, megtalálnia énhatárait.
A következő írásban a hangsúlyosan Kos energiákkal rendelkező gyerekekről lesz szó. (Asztrológiában jártas olvasók számára: Kos-hangsúly: Kos Nap, Kos Aszcendens, Kos Hold, 1-es házban bezárt Kos-jegy, 1-es házas énállapot(ok), 1-es házúr planéta, a Mars mint énállapot, stb.)
Szerző: Orendi Éva
