A szülés pillanata és a vajúdás

Úgy az anyának, mint a gyermeknek, a szülés egy megrázó élmény lehet. Mégis köztudott, hogy az anya életében ez a legnagyszerűbb pillanat, főleg ha érzelmileg is jelen van és teljes odaadással éli át.

A szülés lényegében a magzat kitolása az anyaméhből. A terhesség alatt az anya szervezete méhösszehúzódásokkal készül fel erre a megterhelő feladatra. Azt a mechanizmust, amely előidézi a szülést, ezen méhösszehúzódások irányítják. Ezek hetekkel a szülés előtt elkezdődnek, és fokozatosan tágítják és nyitják a méhnyakat. Az utolsó hónapban egyre gyakrabban fordulnak elő ezek az összehúzódások, a szülés idejére pedig még sűrűbbé válnak.

A méhösszehúzódások általában fájdalommal járnak, de a fájdalom nem egyértelmű velejárója a szülésnek. Esetenként változik, és nagyban függ az egyén hozzáállásától abban a kritikus pillanatban, ugyanis a félelem kiprovokálhatja és fokozhatja a fájdalmat.

Egy nevelési-tanácsadási program keretén belül, különböző tornagyakorlatok elvégzésével, sok bátorítással és támogatással, a terhes nők képesek lesznek legyőzni félelmüket és közvetve a fájdalmat. A hangsúly a légzési technikák elsajátításán van, ugyanis mélylégzéssel ellazítható a hasfal izomzata, és így szabadabb teret kap az összehúzódott méh. Légzésgyakorlatokkal el lehet érni, hogy csökkenjen az alhasi nyomás, megkönnyítendő a méh munkáját, csökkentve az összehúzódások okozta fájdalmat (lásd a Természetes szülés fájdalom nélkül című cikket).

Még nem ismert, hogy pontosan mi váltja ki a szülést. Az orvosok egy része azon a véleményen van, hogy a méh teljes kitágulásakor kezdődik el a szülés, mások meg azt mondják, hogy a csökkent progeszteron szint miatt indul meg a folyamat. Ismert az oxitocin nevű hormon szerepe, amelyet az agyalapi mirigy hátsó lebenye termel, és amely irányítja a méhösszehúzódásokat és a tejkiválasztást. A legújabb kutatások szerint elképzelhető, hogy maga a magzat is részt vesz a szülési folyamat beindításában.

Azon túl, hogy mitől indul be a szülés, az eseményt több tünet is előrejelzi. Az egyik tünet két-három héttel korábban jelentkezik, ami abban áll, hogy a magzat megfordul fejjel lefelé, és kitágul a méh alsó része, valamint a méhnyak. Szintén két héttel a szülés előtt egyes nőknél rendszertelen fájások léphetnek fel, amit nem kell összetéveszteni a szülési fájásokkal.

Később véres váladékkal eltávozik az a zselatinszerű dugó, amely eddig a méhnyakat zárta be, megőrizve a méh sterilitását. Megreped a magzatburok, kezd elfolyni a magzatvíz, ami annak a jele, hogy a szülés elkezdődött. A burok 4 cm-es tágulásnál nyílik meg azon nőknél, akik nem először szülnek, és 6 cm-nél az először szülő nők esetében.
 

A vajúdás

Azoknál a nőknél, akik először szülnek, a vajúdás 14-16 óra is lehet. A következő szüléseknél ez az időtartam lecsökken 4-6 órára. Ezt az állapotot rendszeresen ismétlődő méhösszehúzódások jellemzik, a méh izomzata megrövidül, és felfele húzódik, a magzat lefele nyomódik, a méhnyak pedig fölfele. Az összehúzódások vagy fájások szabályosak lesznek. Kezdetben 20-30 percenként jelentkeznek, majd 10-15 percesek, végül egyre sűrűbben lépnek fel. Az első fázisban egy fájás 20-30 másodpercig tart, később másfél percig is eltarthat.

A második fázis a méhnyak kitágulását eredményezi, amely lassan és fokozatosan történik. A baba feje beilleszkedik a méhnyakba, ami 8-11 cm-re képes tágulni. Ez a stádium 2 perctől akár 2 óráig is eltarthat. A fájások ritkulnak, a baba beilleszkedik a szülőcsatornába (amelyet a méhnyak és a hüvely alkot), és a méhösszehúzódások hatására elindul a külvilág felé.

Ha a kitolás fejjel előre történik, akkor a baba vállai visszafele irányulnak, így könnyebben ki tud jutni. A természet rugalmas felépítéssel áldotta meg, hogy át tudjon jutni az akadályokon, bármilyen nehéz utat is kell megtennie, amíg világra jön. Az esetek 95%-ában a magzat fejjel előre jön világra. Előnyösebb, ha kisebb a toló nyomás, könnyebb elviselni a babának. Egy elhamarkodott szülés súlyos, akár agyi sérüléseket tud okozni a babának.

Az anya toló nyomása különösen akkor válik szükségessé, ha a baba feje már elhagyta a méhnyakat. Egyes esetekben a gátrepedés elkerülése végett gátmetszést kell alkalmazni, amit a kitolás után össze is varrnak.

Az estek 3%-ában a baba farfekvéses helyzetben van, ekkor először az egyik lába vagy a feneke jelenik meg. Ilyenkor megpróbálják megfordítani a magzatot, s ha ez nem sikerül, akkor császármetszést alkalmaznak, ami azt jelenti, hogy a hasfalon egy vágást ejtve veszik ki a babát az anya méhéből. A császármetszés csak akkor javallott, ha a természetes szülés veszélybe sodorná a kisbaba vagy az anya életét.

Ezt követi a baba szájának és orrjáratainak tisztítása a váladékoktól, majd miután megtörtént az első levegővétel, és a baba felsírt, az édesanya keblére helyezik. Majd a köldökzsinór elkötése következik, de csak akkor, ha már megszűnt benne a lüktetés.

A köldökzsinórt nem szabad addig elvágni, amíg a keringés tejesen le nem állt, mert ezekben a percekben a méhlepényből kapott vérmennyiség nagyon fontos lehet az újszülött számára.

A harmadik és egyben az utolsó fázisban a méhösszehúzódások folytatódnak, de már fájdalommentesek, és az a szerepük, hogy eltávolítsák a méhlepényt és a köldökzsinórt.

Az újdonsült anyukát figyelmesen megvizsgálják, nehogy placentadarabkák maradjanak a méhében. Ennek a vizsgálatnak a végeztével befejezettnek tekinthetjük a 9 hónapos terhességet és a szülést.

Látod milyen könnyű volt? Most megkönnyebbülhetsz! Gratulálunk! Megérte küzdeni. Ezt a pillanatot soha nem fogod megbánni! Világra hoztál egy gyönyörű kisbabát, aki sok boldogságot és örömet fog okozni neked.