A mióma kezelése és szövődményei

A legtöbb miómára (jóindulatú méhdaganat) rutinellenőrzések során derül fény, melyek során a nőgyógyász a méhfal különböző elváltozásait fedezi fel. Ha gyakran visszatérő fájdalmas tüneteid jelentkeznek, az orvos ultrahangos vizsgálatot kérhet, a daganatok és egyéb rákos elváltozások kizárása érdekében. Ha a miómák a méhfal belső felén vagy magában a méhüregben alakultak ki, ezek diagnosztizálása hiszteroszkóp segítségével történik, mely nem más mint egy, a hüvelyen és a méhnyakon keresztül a méhbe vezetett cső alakú optikai műszer.

Hogyan kezelhető a mióma?

A legtöbb mióma nem igényel kezelést, hacsak nem okoz kellemetlenséget. Méretétől függően a méhmióma sokféle tünetet okozhat, mint az alhasi fájdalom, székelési és vizelési panaszok, valamint legtöbbször rendellenes erősségű vagy idejű menstruációs vérzést.

A nőgyógyász a kezelési javaslatokat a következő tünetek függvényében határozza meg:

? a menstruációs vérzés mennyisége és a fájdalmak intenzitása

? a miómák növekedési üteme

? az életkor, mivel a menopauza közeledtével a miómák mérete csökken

? teherbeesési szándék.

Ritka esetekben a méhmióma meddőséget okozhat, a hozzájuk kapcsolódó műtéteknek úgyszintén van meddőségi kockázatuk. Ha mégis kezelésre van szükséged, választási lehetőségeid széles skálán mozognak:

Endometriális abláció: a méh belső rétegeiben kialakult miómák kezelésére. A méheltávolítás kevésbé invazív és ezért egyre népszerűbb alternatívája az endometriális abláció, vagyis a a méhnyálkahártya “elpárologtatása”. Az endometriális szövetet lézersugár, egy melegített folyadékkal teli ballon, vagy egy szintén melegített kör alakú fém eszköz segítségével távolítják el.

Miolízis: melynek lényege egy laparoszkóp segítségével végzett apró műtét. A nőgyógyász egy tűn keresztül bevezetett elektromos áram vagy egy speciális folyadék segítségével leégeti a miómát, és lezárja a körülötte levő véredényeket.

Miomektómia: egy a mióma eltávolítását célzó műtéti beavatkozás, mely érintetlenül hagyja a méh többi részét. Ezt a metódust a még szülni szándékozó nők esetében alkalmazzák. A procedúra valamivel kényesebb, és egyes esetekben nagy mennyiségű vérzést okozhat, azonban a műtét után általában megmarad a gyermekszülés lehetősége, és elkerülhetők a méh eltávolításának pszichés hatásai is.

Laparoszkópikus miomektómia: bizonyos estekben alkalmazható, főleg amikor a mióma a méhüregen kívül alakul ki. Ellenkező esetben a hiszteroszkópos miomektómiát szokták alkalmazni.

Hiszteroktómia (méheltávolítás): a metódus lényege a méh teljes egészében történő eltávolítása, következésképpen kizárja egy későbbi terhesség lehetőségét. Habár a múltban ez volt a miómák eltávolításának elsődleges módszere, napjainkban már csak a menopauzában levő nőknél, és azoknál alkalmazzák, akik nem kívánnak többé teherbe esni vagy akut fájdalmaik vannak.

Mióma embolizáció: egy radiológus által végezhető procedúra, aki a röntgensugarak segítségével nagy pontossággal lokalizálja a miómát és az ezt körülvevő ereket. Ezekbe az erekbe egy katéteren keresztül polivinil alkohol cseppeket juttatnak, melynek következtében ezek elhalnak, és idővel a miómák is eltűnnek. A technika igen újkeletű, a még szülni kívánó nőkre gyakorolt hatásai még nem kellőképpen dokumentáltak.

Gyógyszeres kezelések: melyek a szervezet ösztrogén szintjét csökkentik, ugyanakkor a miómák méretét is.
Mivel ezeknek a gyógyszereknek a menopauza tüneteihez hasonló mellékhatásai vannak – mint például hőhullámok, csontritkulás, hüvelyszárazság – a kezelés időtartama nem haladhatja meg a 3-6 hónapot.

A kezelések sikeressége változó. Egy miomektómiát követően például egy újabb mióma 10 éven belüli megjelenésének esélye körülbelül 25%-os.

A tapasztalatok szerint a méhartéria embolizáció meggátolja az újabb miómák kialakulását, lévén szó azonban egy meglehetősen új eljárásról, további kutatások is szükségesek. A miómák újbóli kialakulásának megakadályozására egyetlen jelenleg ismert biztos módszer a méheltávolítás.

Okozhatnak a miómák meddőségi problémákat?

Bizonyos tanulmányok összefüggésbe hozzák a miómákat a szubfertilitással (a teherbe esési képesség csökkenése). Úgyszintén valószínűsítik, hogy ezek megnövelik a spontán vetélés kockázatát a terhesség második trimeszterében, valamint a koraszülés esélyeit. A miómák jelenléte összefüggésbe hozható a különböző termékenységi kezelések csökkent sikerességével is.

Mindemellett nem teljesen ismertek a miómák termékenységre gyakorolt hatásai, mivel vannak nők, akik problémamentesen teherbe esnek és kihordják terhességüket, aránylag nagy méretű miómáik ellenére is. Bizonyos elméletek szerint a miómák eltorzítják a méhet, megtermékenyülésre alkalmatlanná téve azt, mások szerint pedig a vérkeringést befolyásolják.

Ha miómáid vannak és nem sikerül teherbe esned, feltétlenül kérd ki orvosod tanácsát, aki egy termékenységi specialistát ajánlhat figyelmedbe. Első lépésként ki kell zárni minden más problémát, amelyek a termékenységet befolyásolhatják, és ha szükséges, kezelni kell őket.

A miómák a nők mindössze 3%-ánál okoznak termékenységi problémákat. Ha ezen nők egyike vagy, és még nem töltötted be a 34. évet, orvosod valószínűleg azt fogja ajánlani, hogy 3 éven keresztül próbáld meg a teherbeesés természetes módját. Ebben az esetben ajánlott minél előbb elkezdeni a kezelést, mivel a fertilitás az életkor előrehaladtával csökken. Kezdetben nem fog mesterséges megtermékenyítést ajánlani, mivel ez sem növeli meg teherbeesési esélyeidet.

Hogyan lehet elviselhetőbbé tenni a miómák tüneteit?

Ha a bőséges vérzés és a fájdalom végigkíséri a menstruációs időszakot, feltétlenül fordulj orvoshoz! Emellett a következő módszerekkel enyhítheted a kellemetlenségeket:

? fájdalomcsillapító és görcsoldó gyógyszerek szedése

? ágynyugalom a menstruáció ideje alatt, a fájdalmak megszűnéséig

? magas vastartalmú élelmiszerek fogyasztása (vörös húsok, spenót), vaspótló készítmények szedése a vérzések okozta vérszegénység megelőzésére

? egy, a hasra helyezett meleg vizes palack vagy villanypárna a fájdalmak csökkentésére.