A játék fontossága a gyermek számára

A játszás nem követel meg feltétlenül egy játékdarabot, ám ha ezek jól meg vannak tervezve, elősegítik a szenzoros fejlődést. Játék által a gyermek megtanul egy feladatra figyelni és lekötni a figyelmét hosszabb ideig.

Minél kisebb a gyerek, annál gyakrabban szakítja meg a játék menetét, más játékot vesz a kezébe, beszél az anyukájával, szaladgál. Készségei és mozgáskoordinációja jól fejlődik például a bűvöskocka, lego, kirakós, modellezős és építkezős játékok által. Úgy tartják, hogy egy 6 éves gyermek már úgy használja az ujjait és kezeit, mint egy felnőtt, és ez a kor ideális, hogy elkezdjen táncolni, zongorázni, teniszezni.

A játszó gyermek olyan helyzeteket képzel el, ahol utánozza a felnőtteket, játszik „papás-mamást”, „tanítóst”, „doktorost”, „elárusítóst”. Kellemetlen helyzetekben bosszút áll, agresszíven bánik a babával vagy a mackóval: brutálisan reakció, dühkitörés, verés.  A gyermekek a környezetükkel gyakran közös játék során alakítanak ki kapcsolatokat, ez megtanítja a gyereket arra is, hogy tudja, mikor következik ő, felfigyel az esélyeire, megtanulja elfogadni, hogy ő is veszíthet.

A mesék nagyon érdeklik a gyermekeket és serkentik a képzelőerejüket. A mesehősők cselekedeteiben ráismer a saját maga aktivitásaira.
Butelheim gyakran tanulmányozta a meséket, amelyek a játékba különleges helyzeteket visznek be: Hamupipőke kapcsolata az anyjával és mostohatestvéreivel, akik féltékenyek rá, Hófehérke és mostohaanyja féltékenysége, amelyet hűen visszaad az ismert mondat: „tükröm, tükröm mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken”, Piroska kísértése, aki ahelyett hogy egyenesen a beteg nagymamájához menne, letér az útról és pillangók után futkos és végül a saját gondtalanságának áldozatává esik vagy Jancsi és Juliska szorongása, félelme a sötét, sűrű erdőtől.

A játék ezáltal nemcsak relaxációs aktivitás, hanem a gyereket ösztönzi a világ megismerésére és felkészíti olyan eseményekre, amelyekkel a későbbiekben találkozhat.