A csecsemő kapcsolata a világgal
A babák kapcsolatba lépnek a körülöttük levő tárgyakkal és személyekkel annak ellenére, hogy nem szavakkal kommunikálnak velük. A világ megismerése nagyon fontos a gyermek lelki egyensúlyának kialakításában.
Az első kapcsolatok rendkívül meghatározóak. Winnicott szerint „csecsemő nem létezik”, ezzel kifejezvén, hogy egy csecsemő nem létezhet anyai gondoskodás nélkül és, hogy egy „elég jó anya” tud alkalmazkodni kisbabája szükségleteihez. A korai és kölcsönös anya-gyermek kapcsolat megfigyelése számos észrevételhez vezetett. Ezek közül megemlíthető Bowlby munkássága a „kötődési viselkedésről”, amely már a csecsemő korai életszakaszában elkezdődik. Ez a szülőkből is kölcsönösen kiváltódik. A kötődést kiválthatja a sírás, mosoly, gőgicsélés, megkapaszkodás vagy a baba kinyújtott keze, amivel megpróbálja magára vonni a figyelmet.
Ha a gyerek túl sokat kér és vár el a környezetétől, problémás gyereknek titulálják. Egyes babáknak nagy a kapcsolatigényük és ezt próbálják kielégíteni úgy, hogy másokra mosolyognak, sikonganak. A kisbabák érzelmi igénye sohasem elégíthető ki teljesen, a babának mindig szüksége van az anyukájára. Nem éhes szoptatás után, nem fázik miután tisztába tették és felöltöztették, azonban a gondozójából soha nincs elege.
A jó anya-gyermek kapcsolat kialakítása érdekében fektessünk hangsúlyt a játékra, már a születést követő első hetektől. Ez a tevékenység elengedhetetlen a gyermek megfelelő fejlődéséhez.
A helytelen előítéletek ellenére, a játszás nem akkor kezdődik amikor a baba kezébe vesz egy játékot. A csecsemő játszik a takaróval, figyeli a kezecskéjét, gügyög. A gyermek a körülötte levő világot lépésekben fedezi fel és az anya mellette kell legyen fejlődésének minden szakaszában. Az anyai bátorítás jutalomként hat, amely serkenti a játszás folytatását.
