A baba reflexei
A babának már vannak bizonyos reflexei mikor világra jön, úgynevezett veleszületett reflexek és néhány viselkedési modellel is rendelkezik – a megőrzési és a túlélési ösztön elemeivel.
Így tehát a baba első kommunikációs eszköze a sírás. Ez éhséget, fáradtságot vagy bármilyen már kényelmetlenségi állapotot jelez. De ha a sírás egyiket sem fejezi ki a fent említettek közül, hanem a szeretet és kényeztetés szükségét tárja fel, a szülőknek alkalmazkodni kell, ölbe kell venniük gyereküket, szeretetet és kényelmet biztosítva, mivelhogy ezáltal határozódik meg az érzelmi kapcsolat, mely szabad fejlődést biztosít a gyereknek, egyre aktívabb reakciókkal. Ezzel kapcsolatban a szakértők megállapították, hogy a legtöbb olyan gyerek, aki nem részesült gyakori ölelésekben és más közvetlen szeretet bizonyítékban, sokkal több érzelmi problémával küzd , amely a későbbiekben érzelmi gyengeségben nyilvánul meg és ez néha súlyos hatással van a pszichikai és fizikai egészségére, mint azok a gyerekek, akik védelmet, biztonságot és főleg szeretetet éreztek.
Igaz, nem kell összekeverni a túlzott dédelgetéssel, melynek esetében a gyerek teljesen alárendeli a szülőt, érzelmi zsarolás és trükkök által. Ez egy rossz dolog, mely később a kis zsaroló ellen fordul.
Egy másik reflex, a síráson kívül, a szopás, egy annyira erős reflex, hogy a baba arcát megérintve, ő azonnal abba az irányba fordul, amelyből meg volt érintve, kicsit feszes ajkakkal vagy nyitott szájjal, készen állva a szopásra. A szopás reflexe rögtön aztán idéződik elő, miután a csecsemő megérintette az anya mellét vagy a cumis üveget, késedelem nélkül társulva az élelemmel.
A fogási reflex egyaránt működik már az elején, a baba automatikusan beszorítja öklét, ha egy ujjat vagy más tárgyat érez tenyerében. Nagyon érdekes, hogy ez a reflex eltűnik a harmadik hónap végén, annak ellenére, hogy addig mennyi erővel működött, ha a baba megfogta kezeivel a felnőttet, akár fel tudott állni és fenntartani magát néhány másodpercig.
A meglepettség reflexe gyors mozgásokban nyilvánul meg. Váratlanul rajtakapva, túl erősen mozogva és megijedve, a baba hátra hajtja fejét, izgatottan kitárja karjait és lábait. Ezeket a mozgásokat általában sírás követi.
Míg a tudatos tevékenység átveszi az ösztönös viselkedés helyét, a veleszületett reflexek fokozatosan eltűnnek. A gyerek növekszik és átveszi azokat a viselkedési modelleket, melyeket, valamilyen módon, a felnőttek szabtak ki, az egydi értékek és valóságok váltakoznak és időközben elveszíti azt az ösztönös információ-csomagot mellyel érkezett és mely máskülönben sokkal értékesebb.
