A vajúdásról

Felkészülés a szülésre

Amint elérkezik a terhesség utolsó harmada a legtöbb kismama gondolatai önkéntelenül is az anyaság, szülés és vajúdás körül forognak. Ez az időszak már leginkább a testi-lelki felkészülésről és gondos tervezésről szól, hiszen a terhesség 37. hete után bármikor megindulhat a szülés. Ha odafigyelsz tested jelzéseire – például a jósló fájásokra – akkor nem fog teljesen váratlanul érni a vajúdás kezdete.

A vajúdás a szülés három szakaszának az első, és egyben leghosszabb folyamata. A vajúdás hossza minden kismama esetében más és más, az első szülés esetében általában a teljes tágulás 8-10 órát vesz igénybe, a második vagy harmadik babánál ez az időtartam általában kevesebb.

Nőgyógyászod, választott szülészorvosod vagy a területi védőnő segít eligazodni a lehetőségek között és megfelelő útmutatást nyújthat a szülésre való felkészülésben. A vajúdás és maga a szülés menete nagyban függ a választott intézménytől és attól, hogy természetes úton vagy császármetszéssel fogod világra hozni a gyermekedet.

Bár teljes mértékben felkészülni sem az érzésre, sem a szülést megelőző eseményekre nem lehet – legfőképpen az első baba esetében – a legtöbb kismama számára megnyugvást jelent, ha kérdéseit nyíltan és bizalommal felteheti a nőgyógyásznak, védőnőnek. Célszerű időben tájékozódni a lehetőségekről és eldönteni, hogy hol és milyen körülmények szerint szeretnéd világra hozni gyermekedet.

Fontos tisztázni, hogy a választott szülészet vagy más intézmény milyen “szolgáltatásokat” nyújt – például milyen altenatív vajúdási lehetőségeket biztosít, megválaszthatod-e te magad a szülés alatti testhelyzetedet, milyen fájdalomcsillapító módszerek állnak majd a rendelkezésedre, milyen esetekben alkalmaznak gátmetszést, ki lehet jelen a szülés pillanatában, milyen vizsgálatokra kell számítanod a vajúdás során stb. Sok kismama félelme gyakran az információhiányból fakad, ezért a fontos mindezt előre, részletesen megbeszélni. Az ilyen beszélgetések során az elsőre talán kevésbé lényeges szempontokat is célszerű figyelembe venni, mint például a borotválás és a beöntés alkalmazásának a kérdése.

A vajúdás jelei

A legtöbb kismama számára talán az egyik legfontosabb kérdés, hogy képes lesz-e időben felismerni a vajúdás jeleit. A terhesség utolsó heteiben rendszertelen és nem túl erős, úgynevezett jósló fájások jelentkezhetnek (sokszor haskeményedés kíséretében), azonban ezek még csak jelzik a szülés időpontjának közeledtét és pihenés hatására elmúlnak.

A szülés várható időpontja előtt fokozódik a nyomásérzet a medence és a gát tájékán, mivel a has leereszkedik és a baba feje lassan beilleszkedik a szülőcsatornába. Sok kismama tapasztal ebben az időszakban hasmenést, a fáradékonyságot és egyre sűrűsödő hüvelyfolyást, azonban ezek mind természetesek és a végső felkészülés jelei.

A szülés közeledtének és a vajúdás kezdetének egyértelmű jelei:

? a nyákdugó távozása a méhnyakból – ez akár már néhány nappal a szülés előtt bekövetkezhet, ezért önmagában még nem csalhatatlan jel. A nyákdugó (vagy nyákcsap) feladata, hogy a kilenc hónap alatt védje a babát a fertőzésektől, távozása pedig a méhszáj tágulásának következtében történik. Ez a mozzanat kismama számára szinte észrevétlen és csak egy erősebb folyásra hasonlít, míg mások esetében egyértelműen észrevehető a zselés állagú, színtelen vagy rózsaszínes váladék, amelyet enyhe vérzés is kísérhet.

? burokrepedés és a magzatvíz elfolyása – amely általában minden különösebb előjel nélkül következik be és már egyértelműen jelzi a vajúdás (vagy akár a szülés) kezdetét. A repedés mértékétől és helyétől függően egyes esetekben csak magzatvíz szivárgásról beszélhetünk, míg más kismamáknál bőséges sugárban távozik a babát körülvevő folyadék. A magzatvíz színe fehéres-áttetsző vagy akár homályos sárga, szaga édeskés és a vizelettel ellentétben nem lehet visszatartani. A burokrepedést nem minden esetben kísérik fájások és méhösszehúzódások, azonban általában ezt követően hamar megindul a vajúdás.

? fokozatosan erősödő, rendszeres fájások – amelyek leginkább a menstruációs görcsökre hasonlítanak és deréktáji fájdalommal is párosulnak. A méhösszehúzódások lehetnek erősebbek vagy gyengébbek, azonban ezek rendszeresen és egyre gyakrabban, növekvő intenzitással jelentkeznek. Sok esetben alhasi feszülés, hányinger és hasmenés is kísérheti őket. A fájások hosszát és a két fájás között eltelt időt célszerű lejegyezni, hiszen ha ezek rövid időközönként követik egymást és hosszabb ideig tartanak (kb. 5 percenként 1 perc hosszan), akkor értesíteni kell a szülészorvost és elindulni a kórházba.