Miért sír a baba, amikor édesanyja egyedül hagyja?

Szétválasztási félelem a gyermekeknél

Ha evolúciós szempontból nézzük a dolgot, a kijelentésnek van értelme: az a baba, aki nem tud vigyázni magára, megijed, pánikba esik, ha elkülönül attól a személytől, aki megvédi.

A gyerekek függetlenséghez való hozzáállása kultúránként változó. Nyugaton az autonómia már korai gyermekekkortól kezdve jelen van. De más kultúrákban a csecsemőket ritkán választják el az anyától az első életévben.

Függetlenül ennek a normális fejlődési szakasznak az eredetétől, ez frusztrálóan hat mind a gyermekre, mind a szülőre. A jó hír az, hogy ez a félelem elmúlik, és hogy vannak olyan módok, melyek ezt elviselhetőbbé teszik. Mindeközben pedig örülnünk kell, hogy mi vagyunk a legfontosabb személy a gyermek életében.
 

Általában mikor jelentkezik ez a félelem?

6-7 hónapos kortól már megfigyelhetőek ezek a jelek, de a kritikusabb kor legtöbb gyermeknél a 12-18 hónap közötti időszak. Az elkülönítési félelem leggyakrabban akkor jelentkezik, amikor a szülők másra hagyják gyermeküket, mialatt dolgoznak vagy elmennek számlákat fizetni. A félelem akkor is előfordulhat, ha más szobában alszik éjjel, és nem ott, ahol a szülei.

Hogyan könnyíthetem meg baba eme időszakát?

Több lehetőségünk is van:
• Korlátozzuk az elkülönítéseket a szülő és gyermek között, vigyük magunkkal, amikor úgy tűnik, izgatott. Ha ezt a lehetőséget választjuk, akkor csak ki kell várni, amíg a gyermek átesik ezen.
• Ha mégis otthol kell hagynunk a gyermeket, akkor olyan emberekre hagyjuk őt, akiket ismer, mint az apuka, a nagymama vagy a nagynéni. A gyerek tiltakozni fog, de könnyebben alkalmazkodik a szülő hiányához, ha ismerős emberek veszik őt körül.

Hogyan készítsem fel a babát a különváláshoz?

Mint minden átálláshoz, időt kell hagyni, hogy a gyermek lassan megszokja a helyzetet.  Még akkor is, ha a családra kell hagyni a gyermeket vagy bébiszitter segítségét kérni, kövesd az alábbi javaslatokat:

• Hagyjuk, hogy a gyerek jól érzze magát. Mielőtt egyedül hagynánk a bébiszitterrel, engedjük meg neki, hogy eleinte meglátogassa néhányszor a gyermeket. Ha eljön az ideje, hogy elmenjünk, a bébiszitter érkezzen harminc perccel hamarabb, mielőtt elhagynánk a házat.

• Vegyél búcsút tőle. Pusziljuk és öleljük meg induláskor, mondjuk meg, hova megyünk, és mikor jövünk vissza, de ne nyújtsuk túl hosszúra a dolgot! Semmilyen esetben ne settenkedjünk! A gyermek még mérgesebb lehet, ha észreveszi, hogy eltűntünk.

• Ne hagyjuk, hogy az érzelmek befolyásoljanak! Ha a gyermek elfogadja a szülő hangulatát, akkor könnyebben nyit majd a választott dada felé. Nem kell sírni vagy kétségbeesni, ha elkezd sírni. Ezen is át kell esni! Valószínűleg a dada el fogja mondani, hogy a gyermek abbahagyta a sírást szinte azonnal, amint elhagytuk a házat.

• Ha egyszer elindultunk, ne forduljunk vissza! Ha visszamegyünk, hogy megvigasztaljuk, a folyamat nehezebb lesz a gyerek és a szülő számára is.

• Kezdetnek csináljunk egy próbát! Az első ilyen élményt limitáljuk egy órára. Ahogy a gyermek egyre inkább szokja a bébiszittert vagy óvodai környezetet, hosszabbítsuk meg az időt.

Hogyan tudom kezelni a szétválasztási félelmet éjszaka?

Ez is egy valós félelem, ezért nyugodt légkört kell teremtenünk lefekvés előtt. Töltsünk egy kis időt a gyermekkel az ágyában, olvassunk vagy énekeljünk neki altatót.

Ha a baba sír, miután ágyba fektetted, akkor menj oda hozzá, nyugtasd meg, és győződj meg róla, hogy jól van. De a látogatások legyenek rövidek és inger nélküliek, melyek során a gyermek megtanul aludni ott, anélkül hogy közel legyünk hozzá. Végül képes lesz egyedül is elaludni.