A spontán vetélés okai

A terhesség első harmadában a spontán vetélés leggyakoribb okai közé tartozik a kromoszóma rendellenesség, szisztémás betegségek (mint a lupusz), cukorbetegség, a méh veleszületett elváltozásai vagy endokrin megbetegedései. Ezek közül is a leggyakrabban a kromoszóma rendellenesség okoz spontán vetélést, ide tartozik az élő embrió nélküli petezsák is.

Az alábbiakban ezeket a rendellenességeket mutatjuk be.

Kromoszóma rendellenességek

A kromoszómák a test sejtjeinek mikroszkopikus részecskéi, amelyek a génállományért felelnek, és meghatározzák a haj és szem színét és az egész fenotípust. A méhen belüli fejlődés során ezek a kromoszómák többszöri osztódáson mennek át, vagyis vannak olyan pillanatok, amikor valami rendellenesség következhet be. Bizonyos kromoszóma-rendellenességek ismétlődhetnek olyan párok esetében, ahol ismétlődő a spontán vetélés.

A génrendellenességek lehetőségét már terhesség előtt meg lehet állapítani vérvizsgálattal. A terhesség első harmadában bekövetkező spontán vetélések felét a kromoszóma-rendellenességek okozzák. Ezek aránya 20%-ra csökken a terhesség második harmadában bekövetkező spontán vetéléseknél. Vagyis a kromoszóma-rendellenességek gyakrabban okoznak spontán vetélést a terhesség első harmadában, mint a második harmadban.

A spontán vetélés a terhesség első harmadában annyira megszokott, hogy amennyiben nem ismétlődik, nem is tekinthető rendellenességnek. Amennyiben nem ismétlődő vetélésről van szó, nem végeznek részletesebb vizsgálatokat sem. A második harmadban bekövetkező spontán vetélések már ritkábbak, és ebben az esetben kivizsgálják az okokat még akkor is, ha nem ismétlődő vetélésről van szó. A vetélések oka tehát változó attól függően, hogy mikor következik be.

A kromoszóma-rendellenességek a nők korának előrehaladtával egyre gyakoribbak, a 35 év fölötti nők pedig nagyobb eséllyel szenvedhetnek spontán vetélést. Az egyébként egészséges nőknél a spontán vetélés egyik fő oka az előrehaladott kor.

Szisztémás autoimmun betegségek

Az szisztémás autoimmun betegségek esetén az immunrendszer megtámadja a beteg belső szerveit. Ezek a betegségek súlyos következményekkel járhatnak a terhes és a nem terhes nőknél egyaránt. Az autoimmun kórképek olyan betegségek, amelyek során a szervezet a saját szövetei ellen indít támadást, az általa termelt antitestekkel. Néhány példa olyan autoimmun betegségre, amely összefüggésbe hozható a spontán vetéléssel: szisztémás lupus erythematosus, antifoszfolipid szindróma. Vérvizsgálattal kimutatható a rendellenes antitestek jelenléte a szervezetben.

Cukorbetegség

A cukorbetegség a terhesség ideje alatt végzett rendszeres orvosi vizsgálattal ellenőrzés alatt tartható. De ha a cukorbetegséget nem tartja az orvos ellenőrzés alatt, nemcsak spontán vetélés következhet be, de a magzatnál is súlyos elváltozások történhetnek. Más gondok is felmerülhetnek a cukorbetegségben szenvedő terhes nőknél, ezért a cukorszint állandó ellenőrzése életbevágó.

Hormonzavarok

A hormonzavarok is (például Cushing-szindróma, a pajzsmirigy betegségei és Policisztás ovárium szindróma – PCOS) gyakran válthatnak ki spontán vetélést. Arról is vannak adatok, hogy a petefészekben található sárgatest-elégtelenség (corpus luteum – ez felel a terhesség első időszakában a progeszteron termelésért), azaz a sárgatest nem megfelelő működése is spontán vetéléshez vezethet. Ellentmondóak a vélemények a rövid luteális fázis szerepéről, ugyanis számos kutatás során bebizonyították, hogy ez nem felelős a spontán abortuszért.

Spontán vetélés következhet be az anya által elkapott fertőzések miatt is. A placenta vagy a magzat fertőződése vetélést válthat ki. A következő fertőzések hozhatók összefüggésbe a spontán vetéléssel: Listeria monocytogenes, toxoplasma gondii, Parvovírus B19, rózsahimlő, herpesz, cytomegalovírus vagy lymphocytic choriomeningitis vírus (LCM).

A méh anatómiai rendellenességei

A méh anatómiai rendellenességei szintén spontán vetélést okozhatnak. Egyes esetekben a Müller-csövek egyesülési zavarai miatt kialakul a septum uteri, ami két részre osztja a méhüreget. Ennek a septumnak gyenge a vérellátása, és ha az embrió a kisebbik méhüregbe ágyazódik be, nagy az esélye a spontán vetélésnek.

A méh egy másik elváltozása a méhben létrejövő mióma (méhizom-daganat, jóindulatú méhdaganat). A mióma a méh izomzatának jóindulatú burjánzása. Bár nem közvetlenül okoz spontán vetélést (tulajdonképpen ritkán okoz meddőséget), bizonyos miómák zavarhatják a magzat fejlődését vagy vérellátását, ami vetéléshez vezethet.

Bizonyos invázív sebészeti beavatkozások során, mint az amniocentézis vagy a korionboholy-mintavétel (chorionic villus sampling, CVS) szintén megnő a spontán vetélés kockázata.