Gyerekek és az agresszivitás
Gyerekeknél az agresszivitás normális dolog
Gyerekeknél az agresszív viselkedés sokféleképpen megnyilvánul: verekednek, lökdösődnek, kitépik egymás kezéből a játékot, húzzák egymás haját vagy sértegetik egymást. Mindezek a megnyilvánulások természetesek, hívják fel a figyelmet a pszichológusok, viszont vigyázni kell arra, hogy ne legyen tartós e probléma. A viselkedés irányításánál kulcsfontosságú szerepük van a felnőtteknek: szülőknek, nagyszülőknek vagy nevelőknek.
Ha nem avatkozunk időben közbe, hogy megtanítsuk a gyerekeket az adott probléma megfelelő kezelésére, és hogy hogyan kerüljék el az erőszakos magatartást, akkor ennek a gyermek fejlődésében katasztrofális következményei lehetnek.
Iskolás kor előtt a gyerekeknek szükségük van a szülői támogatásra, hogy megtanulják a leghelyesebb viselkedési formákat, és kezelni tudják a konfliktusokat.
Hogyan viszonyuljunk az agresszív gyerekekhez?
Az emberi agy 3 éves korig 80%-ban kifejlődik. Az iskola előtti életszakaszban az agy működése háromszor erősebb a felnőttekénél. Más szavakkal, az a bizonyos otthon töltött 7 év döntő fontossággal bír a gyerek további fejlődésében. Ugyanebben az életszakaszban épülnek lelkileg is.
Szülők, nagyszülők, és azok a felnőttek, akik kapcsolatban állnak a kicsikkel, tudatában kell legyenek annak, hogy a gyerek a szülők különböző helyzetekben történő érzelmi reakcióiból tanulnak viselkedni. Nagyon fontos, hogy a szülő a gyerek vérmérsékletének megfelelően reagáljon: a félénkebbekre több figyelmet kell szánni, míg a hiperaktív gyerekekkel szemben nagyon tárgyilagosnak kell lennünk, például: „szedd össze a játékokat és rakd a kosárba, majd tedd a könyveket a polcra” és nem úgy, hogy „rakj rendet a szobádban”, amely számukra túl általános megfogalmazás.
Melyek az agresszivitás okai?
A fizikai erőszak a kisgyerekek fizikai „repertoárja”, amely 2 és 4 éves kör között, a beszélgetés fejlődésével arányosan csökken. Ezen életkor után más szokások jelennek meg: nő a verbális erőszak, ami a játékok és tárgyak fölötti veszekedésben nyilvánul meg. Az erőszakos reakciók akkor számítanak problémának, amikor a gyerek gyakran használja, mintegy problémamegoldásként. Ilyenkor frusztráltak és dühöngenek, mert a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan ők szeretnék.
Az agresszió egy másik oka lehet az, amikor a gyerekek nem tudják a dolgokat békés úton megoldani, nem azért, mert képtelenek lennének rá, hanem mert senki nem tanította meg nekik a helyes viselkedést.
A harmadik ok a féltékenység, a versengés, főleg testvérek között. Máskor a gyerekek a környezetükben lévők reakcióit tesztelik, esetleg már megtanulták, hogy csakis erőszakos megnyilvánulással vonhatják magukra a szülők figyelmét, és így veszik rá őket arra, hogy kedvébe járjanak.
Sajnálatos esetekben a gyerekek utánozzák szüleiket. Ha a felnőttek a gyerek jelenlétében is erőszakosan reagálnak stresszes helyzetekben, a kicsik követni fogják a „példát”.
