Családi ezotéria
A család kiváló terep arra, hogy külső-belső konfliktusainkat megéljük. Akár a gyermekünkkel/gyermekeinkkel, akár házastársunkkal, akár szüleinkkel, akár a szélesebb rokonsággal kerülhetünk nap, mint nap olyan helyzetbe, hogy azt érezzük: nem értem, miért csinálja; nem értem, miért történik ez velem; nem igaz, hogy nem érti, amit mondok neki; mi baja van már megint, stb. Egyszerűen ránk tör a rossz érzés, a frusztráció, az elégedetlenség – önmagunkkal, vagy éppen az adott családtaggal szemben.
Majd valahogy elsimulnak az ügyek, elcsitulnak a szóváltások, megnyugszanak a kedélyek, úgy gondoljuk, hogy rendben megoldottuk a nehézséget, ám idővel megint szemben találjuk magunkat a lezártnak hitt problémával. A frusztráció a gyerekkel (vagy valaki mással) újra rombolja kedélyállapotunkat. A kérdések pedig sokasodnak és egyre sürgetőbben akarnak választ: Vele van baj? Velem van baj? Nem vagyok jó szülő? Talán már nem szeret?
Ezen a ponton (szerencsés, ha már ezt megelőzendő) léphetünk arra a pályára, amit a ma már oly népszerű önismeret szóval illetünk. Hogy tisztán lássuk, mi miért történik velünk és abból milyen utak vezetnek a harmónia, valamint a személyiségünk fejlődésének irányába, ebben segíthet bennünket a pszichológia, bizonyos terápiás lehetőségek, a coaching és sok-sok egyéb.
Ezen az oldalon az ezotéria adta eszközöket vehetjük igénybe, abból a célból, hogy jobban rálássunk arra a valakire, aki én vagyok, aki bennem lakozik, döntéseket hoz, helyzetekbe kerül. Arra a valakire, akinek időnként elakadásai vannak, de az abból kivezető út nem mindig látszik tisztán, viszont nagyon is jó lenne látni. Támogatást kaphatunk abban, hogy a családi kapcsolatainkat, a családtagjainkkal való konfliktusos helyzeteinket megértsük, és a jövőben ebben a megértő és elfogadó viszonyulásban működjünk velük együtt, a lehető legjobb, legkellemesebb érzések közepette.
Bár az ezotéria manapság a divatos fogalmak közé tartozik, és kicsit mindenki tudni véli, mit takar a szó, mégis nézzünk rá pár gondolat erejéig:
Az ezotéria fogalma (is) képes arra, hogy legalább két csoportba rendezze az embereket: akiknek a háta is borsózik a szó hallatán, mondván, hogy ez valami önbecsapáson, manipuláción alapuló szekta, és vannak azok, akik ettől várják életük jobbra fordulását, megoldást a nehéz helyzeteikre, valami csodaszert látva benne.
Az ezotéria (mint olyan) sem egyik, sem másik. Nem szekta és nem csodaszer. Ha csak kicsit megpiszkálva mélyebbre megyünk a szó jelentését keresve, akkor azt mondhatjuk, hogy egy belső körnek szóló tanítás az emberi élet legmélyebb értelméről, olyan misztikus tudás, amely csak a beavatottak számára érhető el. Tulajdonképpen a lélek belseje felé irányuló utazás, amelynek célja nem más, minthogy választ találjunk életünk „nagy kérdéseire”, pontosabban, hogy a lehető legjobban megismerjük önmagunkat, és minél árnyaltabban és elfogadóbban tudjuk szemlélni a körülöttünk lévő világot – felfedezve azt, hogy annak milyensége, a hozzá való viszonyulásunk (ti. hogy „jó” vagy „rossz”) is belőlünk fakad.
Az ezoterikus tudás tehát nem „kívülről” (könyvekből, képzéseken, másoktól, stb.) sajátítható el, hanem belül bennünk nyílik ki egy ajtó valamire, amelynek hatására átalakul az egész addigi szemléletünk a világról, magunkról, a bennünket körülvevő emberekről, kapcsolatainkról. A kérdés ettől kezdve nem az, hogy „miért ilyen a világ (a szomszédom, a házastársam, a gyerekem, a főnököm, a kutyám…)”, hanem az, hogy milyen részemet (ha úgy tetszik, tulajdonságomat) tükrözik vissza a velem történő események (konfliktusok, betegségek, rossz közérzet, sikertelenség, stb.), és ezek felismerése hogyan visz tovább a (belső) fejlődés útján. Nem kifelé mutogatok, hanem befelé nézek, mind mélyebben önmagamba.
Az ezotériára több szellemi irányzat is épít: ilyen például az alkímia, az asztrológia, a spiritualizmus, a teozófia, az antropozófia, a Kabbala, a szabadkőművesség, és még sorolhatnánk. Számomra az asztrológia útján, annak nyelvezetével, analógiás gondolkodásával ragadható meg leginkább annak kifejezése, hogy hogyan találunk önmagunkra, hogyan válik egyre érthetőbbé, átláthatóbbá a sorsunk, milyen lehetőségeink vannak arra, hogy minél jobban beteljesítsük – menet közben felismert – küldetésünket.
A családhoz, a családi életünkhöz úgy tudhatjuk kapcsolni az ezoterikus tudásunkat, hogy önismeretünk révén elhelyezzük magunkat a családunk rendszerében, felismerjük annak dinamikáját, a családtagjainkkal megélt mintázatokat, és egyre harmonikusabbá tesszük a velük való együttélést.
A családokban számtalan feszültség és konfliktus forrása lehet az, ha nem értjük gyermekünk viselkedését, reakcióit, és hamar elintézzük azzal, hogy „engedetlen”, „szófogadatlan”, „szemtelen”, vagy egyszerűen csak „rossz”. Miközben felfedezhetnénk azt, hogy milyen saját belső okaink miatt feszülünk arra, ha nem eszi meg a vacsorát, nem pakol el a szobájában, nem tanul, stb. Ha csak őt látjuk felelősnek, hibásnak, rossznak, és nem látjuk az eseményben saját magunkat, a saját belső dinamikánkat, amellyel elő- meg előidézzük a helyzeteinket, a probléma újra és újra elő fog bukkanni, az idő előrehaladtával azonban mind súlyosabb és elviselhetetlenebb formában. Ugyanígy probléma lehet az, hogy miért beteg már megint a gyerek, vagy miért túlmozgásos idegenek előtt, esetleg miért szorong, ha szerepelnie kell az oviban, és mi miért vagyunk mindettől idegesek, feszültek.
Mostantól hétről-hétre abban igyekszem segítséget nyújtani az oldal olvasóinak, hogy közelebbről szemrevételezzük a családon belüli problémákat, a felmerülő gyakori kérdéseket, válaszokat találva rájuk, amelyekhez esetenként az asztrológia eszközeit is felhasználom.
Orendi Éva
