A szülés megindítása
A szülés megindítása – lehetséges okok
Terhességi toxémia (preeclampsia, terhességi mérgezés)
A terhességi toxémia második trimeszterre jellemző tünetegyüttes, amely a 20. terhességi hét után alakulhat ki, és általában a szülést követő 6. héten magától megszűnik. Nevével ellentétben az állapotot nem méreganyag okozza, de pontos okát az orvosok a mai napig is csak valószínűsítik. A preeclampsia legfontosabb tünete a magas vérnyomás, de az anya vizeletében kimutatható magas fehérjeszint (albumin) és az ödémás állapot is árulkodó jel lehet. A magas vérnyomás hatással van a babára is, hiszen ezáltal csökkenhet a lepény működése és a baba nem jut megfelelő mennyiségű oxigénhez.
A nem megfelelően kezelt terhességi magas vérnyomás következtében rángógörcs (eclampsia) alakulhat ki, amely a terhességi mérgezés legsúlyosabb szövődménye. Ez akár életveszélyes állapot is lehet, amely a terhesség késői szakaszában, de a szülés alatt és azt követően is felléphet.
A magzat túlhordása
A terhesgondozás folyamán a várandósság heteit az utolsó menstruáció első napjától számítják, így az 40 hétig, vagyis 280 napig tart (ez a szülés várható időpontja). A legtöbb baba valamikor a 38-42. terhesség hét között jön a világra, azonban megtörténhet, hogy 2 héttel is túllépi a kiírt időpontot – ebben az esetben a magzat túlhordásáról beszélünk.
Ha a baba nem születik meg a betöltött 42. terhességi hétig, általában az orvos megindítja a szülést és indokolt esetben császármetszést is végez. Ebben az időszakban már igen komoly kockázatnak van kitéve az anya és a baba is, mivel a méhlepény zsugorodásának következtében már nem képes megfelelően ellátni a funkcióját, és oxigénhiányos állapot vagy elégtelen szívműködés léphet fel.
Cukorbetegség / terhességi cukorbetegség
A terhességi cukorbetegség (gesztációs diabétesz) esetében az inzulinhiány a várandósság 9 hónapja alatt jelentkezik vagy akkor kerül felismerésre. Hátterében hormonális okok állnak (a terhességi hormonok rontják az inzulin hatékonyságát, amely következtében az anya szervezete egyre többet kell termeljen belőle) és a legtöbb esetben csupán átmeneti állapotról van szó. A szülést követően elvégzett vizsgálat eredménye általában már normális értékeket mutat.
A terhességi diabétesz számos szövődménnyel járhat, ezek részben már a terhesség idején megmutatkozhatnak, míg mások inkább a jövőre nézve jelentenek kockázatot. A várandósság időszakában a cukorbetegség a méhlepény elégtelen működését eredményezheti, amely hatással lehet a baba légzési-keringési funkciójára, valamint a tüdő és a szív fejlődésére. Megtörténhet az is, hogy kelleténél több cukor kerül a magzat szervezetébe, és a nagyobb mennyiségű zsírlerakódás következtében a baba az átlagosnál nagyobb súlyú és méretű lesz – ezt makroszómiának nevezzük.
Az időben felismert terhességi cukorbetegség megfelelő diétával karbantartható, ha szükséges pedig inzulininjekciók segítségével kezelhető. Amennyiben az orvos úgy látja, hogy a cukorbeteg kismama számára terhesség folytatása magas kockázatot hordoz magában, akkor akár idő előtt is megindíthatja a szülést.
További okok
? Amennyiben a kismamánál valamilyen betegség áll fenn (például szívbetegség vagy vesebetegség) vagy az RH összeférhetetlenség következtében az anya szervezetében hirtelen megnövekedett az antitestek száma, akkor indokolt lehet a szülés idő előtti megindítása.
? A terhességi magas vérnyomáshoz hasonlóan az anya alacsony vérnyomása esetén is szükség lehet valamilyen szülésmegindító eljárásra, mivel a méhlepény elégtelenségének következtében magas az oxigénhiányos állapot kialakulásának kockázata.
? Megtörténhet, hogy a placenta idő előtt elöregszik vagy vérzés kíséretében leválik a méhfalról és nem biztosít megfelelő ellátást a babának. Ezekben az esetekben szintén a szülés megindításához folyamodnak a szakorvosok, megelőzve az életveszélyes helyzetek kialakulását.
? Idő előtti szülésmegindításra lehet szükség akkor is, ha egyáltalán nem vagy csak ritkán észlelhető magzatmozgás, elégtelen a baba szívműködése, a magzatvíz elszíneződött vagy ha a burokrepesztés követően nem indul meg magától a szülés – tehát minden olyan esetben, amely veszélyezteti a baba és/vagy az anya egészségi állapotát.
 |
A szülés megindítása mindig a baba és az anya egészségének megóvása érdekében történik,
míg programozott szülésre általában kényelmi okokból kerül sor
A szülés megindításának módszerei
Burokrepesztés
A burokrepesztés egyik legáltalánosabb szülésmegindító eljárás, amely során a szülészorvos a méhszájon keresztül egy eszköz segítségével repedést ejt a magzatburkon. A magzatvíz szivárgásának következtében méhben uralkodó nyomás csökken, amely a vajúdás megindulását eredményezi.
Oxitocin infúzió
A szülés megindításának másik módszere a méhösszehúzódást elősegítő infúzió alkalmazása, mely során oxitocin hormont adagolnak a kismama vérkeringésébe. Ezt a módszert nem csak hirtelen fellépő veszélyes helyzetekben alkalmazzák, hanem úgynevezett fájásgyengeség esetén is.
Méhszájtágítás
A méhszájtágítás a szülésindítás harmadik módszere, amely történhet mechanikusan (kézzel), gyógyszeresen (prosztaglandin hormont tartalmazó gélt vagy tablettát használva), vagy egy katéteres ballon (ún. ballonos tágítás) segítségével.
Programozott szülés
A programozott szülés általában kényelmi okokból, a kismamával történt konzultáció után történik. Előnye, hogy választott időben (reggel) történik, alkalmazkodva a kismama igényeihez és a szülészet körülményeihez.
Az előírások értelmében csak akkor megvalósítható meg, ha a magzat már teljesen kifejlődött és koponyafekvésű, valamint a méhszáj érett és megfelelő mértékben nyitott. Programozott szülés esetén burokrepesztést végeznek, és ha szükséges oxitocin infúzió segítségével indítják be a méh összehúzódásait. Bár az eljárás nem jár kockázattal, de megosztja a szakmai társadalmat és vannak orvosok, akik nem alkalmazzák.
