Miről árulkodnak a gyermekrajzok?
„Nézd csak, mit rajzoltam?” – hányszor hallottuk már csemeténktől ezt a kérdést, csillogó szemeivel, büszkén mutatva kis irkafirkáját. Még ha ilyenkor nem is mindig ismerjük fel, pontosan mit vetett papírra gyermekünk, fontos, hogy megdicsérjük az igyekezetéért, hiszen már óvodás kortól, ha az önkifejezésnek épp ezt a formáját választja, sikerélményt tud hozzá társítani.
Kíváncsiak voltunk, egészen kisgyermekkortól kezdve mi mindent rejthetnek magukban a gyermeki rajzok, e téma körüljárásában Dr. Süli Ágota, a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet pszichiátere, pszichoterapeutája, felnőtt és gyermekterapeutája volt segítségünkre.
Rajzok segítségével milyen mértékben képes kifejezni, és igazán hány éves kortól magát egy gyermek?
„Ahogy a kisgyerek kezébe veszi a ceruzát- kezdi a szakember-, már valamit szeretne kifejezni, amit szavakkal még nem képes megfogalmazni.
A verbalizáció erősödésével a rajzos kedv éppen ezért csökkenhet, hiszen akkor már a szavak ereje, színessége segíti az önkifejezést. A kezdeti rajzok persze még többnyire irkafirka jellegűek, ezeket egyébként firkarajzoknak is nevezzük, de már ekkor is nagyon sok információt árulnak el a szakemberek számára. (…)
Az óvodás gyermek már megjeleníti az őt körülvevő kapcsolatokat rajzain keresztül, vagyis ha kérünk egy családrajzot, akkor jól megjelennek azok a viszonyok, amit ő megtapasztal egy családi működésben. A rajzok mentén ilyenkor már a vágyait is képes kifejezni, sőt a benne megjelenő indulatokat is” – hallhatjuk Dr. Süli Ágotát.
Mik a főbb motívumok, amiket egy gyermek lerajzol, mire lehet következtetni ezek használatából, vagy épp a kompozícióban való elhelyezkedésükről?
„Minden életkornak megvan a maga sajátossága –folytatja a gyermekterapeuta-, a kezdeti firkarajzot követően megjelennek az emberrajzok, a ház, a fa, virágok, saját kedvenc témáik, amik egyébként is foglalkoztatják őket. Ahogy az idegrendszer fejlődik, úgy a gyermek egyre precízebb vonalakat képes húzni, és a részletek kidolgozottsága is egyre nagyobb kihívást jelent.
Amikor a rajzokat értékeljük, akkor a síkbeli elhelyezkedés is kifejező, érdemes odafigyelni arra, hogy kapcsolódnak-e egymáshoz a figurák, hogyan helyezkednek el a mentális térben egymáshoz képest. Az is egy fontos információ, ha az egész lapot betölti a rajz, vagy a gyermek csak egy kis képet alkot és a rajzlap nagy része szabadon marad. (…) Nem szerencsés az, amikor a szülő precizitást vár el, megpróbálja átszoktatni a másik kézre, hiszen ekkor a szülői elvárásoknak kezd el megfelelni a gyermek, ami hátráltatja az egyéni individuum kialakulását, és akár erős szorongást is okozhat” – fejezi be a doktornő.
