Készítsd fel a gyermeket az orvos látogatására

“
Akár a családi orvost látogatja meg, akár egy szakembert – egy rutinellenőrzés miatt vagy egy bizonyos betegség okán -, a gyerekeknél mindig feltételezhetőek bizonyos félelmek, némelyikük bűnösnek is érzi magát.

Némely félelem és a bűntudat könnyen felszínre jönnek és a gyerekkel el lehet beszélgetni róluk. De vannak, amiket eltitkolnak. A gyermeket meg lehet győzni arról, hogy elmondja ezeket is és leküzdje a félelmeit.

Szokványos félelmek és aggodalmak orvosi vizsgálatkor

A leggyakrabban megjelenő okok, amik miatt a gyermek fél az orvostól, a következők:
• elválasztás. A gyerekek gyakran félnek attól, hogy szüleik otthagyják őket a vizsgálóhelységben, amíg ők egy másikban várakoznak. A 7 évnél kisebbek leggyakoribb problémája ez, de akár a 12-13 éves korúak is szenvedhetnek ettől.
• fájdalom. A gyerekek amiatt is aggódni szoktak, hogy a vizsgálat vagy beavatkozás fájdalmas lesz. Ilyen pl. az injekciótól való félelem 6-12 éves korban.
• az orvos. Sok gyerek számára az orvos viselkedése a félelmetes. A gyerekek sokszor félreértelmeznek olyan jelenségeket, mint a gyorsaság, hatékonyság vagy a közöny és emiatt szigorúnak, visszataszítónak találják az orvosokat.
• az ismeretlen. Az ismeretlentől ódzkodva a gyerek attól is tart, hogy a betegségük sokkal rosszabb, mint ahogy a szüleik állítják. Pl. amelyik gyereknek egyszerű betegsége van, azt feltételezi, hogy beutalhatják kórházba is vagy meg is operálhatják. Mások attól félnek, hogy akár meg is halhatnak.
Ráadásul a gyermekek gyakran bűntudatot is éreznek – azt gondolják, hogy betegségük egy büntetés valamilyen dolog miatt, amit tettek vagy pont elhanyagoltak. Ők néha úgy gondolják, hogy a vizsgálat és az orvosi eljárások része a büntetésüknek.

Hogyan segíthetsz gyermekednek?

Úgy segíthetsz, ha a gyerekedet arra bátorítod, hogy mondja ki félelmét és beszélj vele olyan szavakkal, amelyek nem félreérthetőek és ő is megérti. Gyakorlatban hogyan is néz ki ez?

Magyarázd el a látogatás okát!
Ha csak egy rutinellenőrzés lesz, mondd a gyereknek, hogy ez egy „egészséges gyerekeknek” való látogatás lesz, a doki megnézi jól fejlődsz-e, elég magas vagy-e és feltesz pár kérdést, hogy megtudja egészséges-e a tested. Mondd el neki, hogy minden egészséges gyerek szokott ilyen vizitekre járni.

Ha a vizsgálatból kiderül egy betegség és kezelni kell, magyarázd el – kerülve minden félelmetes kifejezési módot -, hogy a doktor azért vizsgál meg, mert meg akarja tudni, hogy hogyan gyógyulhatsz meg.

Honnan a bűntudat?

A gyermek, aki orvoshoz megy betegség miatt vagy egyéb okból, lehet, hogy ki nem mondott gondolatokat hord magában. Beszélj a betegségről vagy az állapotáról semleges nyelvezeten és biztosítsd a gyermekedet: „Ez nem azért van, mert tettél valamit vagy mulasztottál. Sok gyerek megbetegszik. Szerencsések vagyunk, mert van egy orvosunk, aki meg tudja keresni az okát és segít, hogy jobban érezd magad!” Ha a párod vagy egyéb rokonod is ugyanazzal a gonddal küzd (küzdött), oszd meg kicsivel ezt az információt. Ha tudja, hogy mások is szenvedtek ilyesmiben és ki is lábaltak belőle, sokat segít a gyerek bűntudatát és félelmét lecsillapítani.

Ha a gyereknek azért van szüksége az orvosra, mert az állapota miatt a többi gyerek elutasítja (esetleg a felnőttek is), sokkal többet kell győzködni, hogy szégyenét és bűntudatát legyőzze. A tetvek, amik a vakarózás miatt szégyenletesek és az akaratlan nappali vagy ágyba vizelés is egy-egy ilyen, mások által félreértelmezett egészségtelen állapot. Akkor is, ha mindvégig támogattad, az orvosi vizit előtt is meg kell erősítened azt a tudatot a gyermekben, hogy ez nem az ő hibája, és sok más gyereknek is van ilyen problémája.

Ha a gyermek azért sérült meg, mert nem tartott be bizonyos biztonsági szabályokat, bölcs dolog rámutatni (minél konkrétabban) az ok-okozat viszonyra a cselekvése és a sebesülése között. Most is meg kell próbálni a bűntudatát csillapítani. „Gondolom, nem tudtad, milyen veszélynek voltál kitéve és most már megérted és legközelebb nem csinálsz ilyet. Ha a gyerek ismételten rosszalkodik, és újra megsebesül emiatt, beszélj az orvossal. Ezt a viselkedést meg kell vizsgálni jobban.

Ezen esetek bármelyikében magyarázd el, pláne ha a gyerek még kicsi, hogy az orvosi látogatás nem büntetés. A gyermekkel meg kell értetni, hogy a felnőttekhez hasonlóan, a gyermeknek is orvoshoz kell menni és annak az a dolga, hogy megtudja a baj okát és meggyógyítson embereket.

Mondd el a gyereknek, hogy mire számítson egy rutinellenőrzés folyamán

Használj egy babát vagy egy játék mackót arra, hogy megmutasd a kicsinek, hogy a nővér hogyan fogja lemérni a magasságát és a súlyát. Az orvos eljárását is be lehet mutatni ezzel a módszerrel. Mit is kell tenni:
• torokvizsgálat (egy kis pálcikával le kell nyomni a nyelvet pár másodpercre, hogy jobban látható legyen a torok)
• megnézni a szemeket és füleket
• meghallgatni a mellkast és a hátat sztetoszkóppal
• puhán megütögetni vagy megnyomni a hasát, hogy hallható legyen, vagy érezni lehessen, mi van belül
• hamar megnézni, hogy a „privát területek” egészségesek-e
• kicsit megütni a térdet
• lábakat megvizsgálni

Mondd el a gyereknek, hogy mire számítson egyéb vizsgálatok folyamán
Ha a gyermeked egy betegség vagy egy bizonyos állapot miatt látogat el szakemberhez, talán nincs is sejtésed arról, hogy milyen vizsgálatoknak fogják alávetni.

Ha bejelentkezel az orvoshoz vizsgálatra, megkérdezheted, hogy általánosságban mi fog történni a rendelőben vizsgálat alatt. Azután megmagyarázhatsz néhány eljárást és a céljukat gyengéd szavakkal, a gyermek korának megfelelően. A gyerek, többet tudva arról, hogy mi fog történni, nagyobb biztonságban érzi majd magát.

Légy őszinte, de ne abszolút őszinte! Tudasd a gyermekeddel, ha egy eljárás valamennyire szégyenletes lesz, kényelmetlen vagy fájdalmas, de ne ezt ne részletezd jobban. Biztosítsd a gyermekedet, hogy ott leszel és ezek a dolgok feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy a probléma megoldását megtalálják. (A kamaszkorúak lehet, hogy inkább egyedül vagy azonos nemű szülővel vagy kísérővel szeretne a vizsgálaton részt venni. Ennek eleget kell tenni.) A gyerekek könnyebben elviselik a kellemetlenségeket vagy a fájdalmat, ha előre figyelmeztetik őket és megtanulnak megbízni benned, ha őszinte vagy velük.

Ha nem tudsz eleget a betegségről vagy az állapotról, amiben a gyermek van, ismerd be! De a gyereknek mondd el, hogy az orvosnak majd mindketten feltehettek kérdéseket. Írd le a gyermeked kérdéseit.

Ha majd vért vesznek a gyerektől a vizsgálat alatt vagy után, légy körültekintő, hogyan magyarázod el neki. Néhány gyerek azt képzeli, hogy vérvételkor az összes vérük kifolyik majd. Magyarázd el neki, hogy a testében nagyon sok vér van és csak egy nagyon kicsit vesznek ki belőle (1-2 teáskanálnyit).

Egyéb hasznos tanácsok

• tudd biztosan, hogy a gyermek megérti, hogy a vizit, kínos és kellemetlen részleteivel együtt, nem büntetés a viselkedéséért cserébe.
• gyűjts információkat az orvos számára. Ha a helyzet sürgős, kérdezd meg gyermeked a tünetekről, hogy aztán az orvosnak hasznára legyen. Minden tünetet írj fel, amit észleltél, akkor is, ha nem fedezel fel kapcsolatot a probléma és közte. Készülj egy történettel (listaszerűen felvázolva) a gyermek előző betegségeiről és állapotairól, valamint a családtagokéról (szülők, testvérek, nagyszülők, nagynénik, nagybácsik).
• írd le a kérdéseket. Kérdezd a gyermekedet, miket tenne fel az orvosnak? Add oda a listát az orvosnak. Ha a gyermek eléggé idős, maga is megteheti ezt. Ha ez a probléma már felmerült, írd le, mi volt hasznos és mi nem az előző kezeléskor. A gyermekek észreveszik majd, hogy aktívan részt veszel a gyógyulásukban és tanulnak a példádból. Így jól felkészülsz és az orvosnak fontos információkat tudsz adni, hogy aztán minél pontosabb diagnózist készíthessen.
• válassz egy olyan orvost, aki jól tud kommunikálni a gyerekekkel. Mivel az orvos a legjobb szövetségesed abban, hogy a gyermekeidet megszoktasd az egészségügyi vizsgálatokkal, fontos, hogy az orvost jól válaszd ki. Persze olyat választanál, aki népszerű, hozzáértő és megérti a gyermekek félelmeit és szükségleteit, könnyen kommunikál velük, barátságosan, anélkül, hogy lenézné őket.
Vizsgálat során az orvos megnézi, megtapogatja és megmozgatja a test különböző részeit – olyan procedúrák ezek, amit a gyermek lehet, hogy kínosnak talál (fizikailag is kényelmetlen). Az orvos és a kis beteg közti jó kapcsolat segít ezeket a rossz érzéseket csillapítani.

Ha a gyermek orvosa túl kritikus, szófukar, érdektelen vagy nem szimpatikus, bátran cseréld le! Kérdezz meg más szülőket, tudnak-e ajánlani olyan orvost, aki szerintük megbízható.

Ha a gyermek betegsége szakorvost kíván, kérd meg saját háziorvosotokat, hogy ajánljon valakit, aki ismert, tapasztalt és barátságos.
A felnőttek is ugyanezeket a tulajdonságokat keresik saját orvosaikban, tehát mint szülő, te kell légy a gyermeked egészsége érdekében a legjobb „ügyvéd”.
”