Az oroszlán és a bocs
Egyszer volt hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl ahol a kurta farkú malac túr, élt egyszer egy oroszlán.
Az oroszlán elindult szerencsét probálni.
Ment mendegélt, útközben találkozott egy huncut kis boccsal.
Az oroszlán köszönt neki:
– Szia kisbocs !
– Nem vagyok kisbocs én nagy medve vagyok te kis macska! – válaszolta a bocs.
Erre az oroszlán megharagudott és indulni akart, ekkor a bocs odakiáltott az oroszlánnak.
– Elnézést oroszlán úr! Hová mész?
– Szerencsét próbálni megyek – dörmögte az oroszlán.
– Mehetek veled? – kérdezte a bocs.
Hogyha szüleid belegyeznek, akkor eljöhetsz velem, úgyis jól jönne egy kis társaság! – felelte az oroszlán.
– Biztos, hogy beleegyeznek! – mondta a bocs.
– Egészen biztos? – kérdezi az oroszlán
– Igen, egészen biztos – válaszolja a bocs.
– Akkor induljunk – mondta az oroszlán.
Mennek mendegélnek, találnak egy lyukat, de ez a lyuk a világ legeslegmélyebb lyuka volt.
A bocs így szólt:
– Beledobok egy kavicsot, és ha lesik akkor haljuk mikor lepuffan, innen megtudjuk állapítani milyen mély a lyuk.
– Rendben! – válaszolja az oroszlán és maga is meglepődött milyen okos ez a pici medve.
A bocs talál egy kavicsot és mikor beleakarja dobni megycsúszik és beleesik a lyukba.
Az oroszlán erre azt mondja:
– Jajj szegény bocs, pedig kezdtem már megkedvelni, meg fellelőséget is vállaltam érte. Nincs más választásom utána megyek.
Az oroszlán így is tett.
Amikor leérkeznek a talajra egy gyönyörű világ tárul a szemük elé.
Ahová leérkeztek az volt MESEORSZÁG.
Mindenűtt cukor csokoládé nyalóka, de az oroszlánnak és a bocsnak mégis az tettszett a legjobban, hogy ezt a királyságot az állatok uralták.
A bocs egyböl elkezdte enni a finom lépes mézes virágokat, az oroszlán rászólt a bocsra:
– Ne egyél meg mindent, mert akkor megtudják, hogy újak vagyunk. Inkább vegyüljünk el, mintha itt élnénk régóta.
– Miért? – kérdezte a bocs.
– Mert így könnyebben beileszkedünk – mondta a bölcs oroszlán.
Eközben a medveszülők borzasztóan aggódtak kis bocsuk miatt. Az apukája szerint, csak elkószált.
Meseországban épp ilyenkor az oroszlán és a bocs beszélgettek.
– Én leszek a király, te meg a szolgám mondta az oroszlán.
– Miért? – kérdezte a bocs
– Hallottál már vadászokat?
– Igen – mondta a bocs.
– Akkor már biztos hallotad, hogy az oroszlán az állatok királya mondta az oroszlán. Most már érted?
– Igen – vágta rá a bocs.
Elindultak egy közeli faluba ott találkoztak egy nyúllal. Megkérdezték töle, ki itt a király.
– A nagy és jóságos Medvekirály – válaszolta a nyúl.
Az oroszlán odahívta magához a bocsot és a fülébe súgta:
– Pszt! Változás, te vagy a nemes én meg a szolgád.
A bocs visszasúgta: – Miért ?
– Azért mert a nyúl azt mondta itt a királyok a medék. Így már érted?
– Igen értem – mondta a bocs.
Beérnek a faluba az oroszlán elkezd kiabálni:
-Itt jön a nagy nemes medve!!! és ezt még jó néhányszor elismételi.
Ekkor a jaguár az kiabálja:
– Ez egy bocs és nem mendve!
Az oroszlán erre csak azt feleli:
– Csak kisnővésű!
– Elnézést, nem tudtam – mondja a jaguár.
Az elefánt megkérdezi :
– Újak vagytok meseországban?
– Á dehogy, mi nem eszünk meg mindent – mondja az orszlán.
A bocs eközben elpirul.
Útközben beérnek egy hotelbe:
– Van e valami kedvezmény a nemesek számára? – kérdezi az oroszlán a recepcióstól.
– Itt még soha nem járt nemes, de jó ötlet, ezért az első két hét ingyen van, napi 3 étkezéssel és a szolgának is van szobája – mondja a recepcíós róka.
Beköltöztek a lakhelyükre a bocs egyböl elkazdett ugrálni az ágyon, az oroszlán alig tudta leállítani az ugráló bocsot.
De végül kisebb-nagyobb eröfeszítések árán, na meg egy kis mézzel síkerült meggyőzni a virgonc bocsot.
Elkezdték törni a fejüket, hogyan csinálják meg a szerncséjüket.
De csak a lámpa világított, és nem a gondolataik.
Ekkor hirtelen egy mókus hangjára lettek figyelmesek.
Kimentek az utcára ahol halloták hogy a királyi hírvivő mókus ezt mondja:
– A király megöregedett, új állat kell a trónra. Az aki kiállja a 3 próbát megörökli a trónt. És ő lesz a király.
Ezen szavak hallatán a két jó barát szerencsét próbálni.
Útközben találkoztak egy szúnyoggal aki nem tudott repülni.
A szúnyog megkérdezte, velük tarthat-e.
A válaszok a következők:
Bocs: – Igen.
Oroszlán: – Nem.
Ugyanis az oroszlán utálta szúnyogokat, de mivel a bocs igent mondott így már hárman mentek.
Odaértek.
Elkezdődtek a próbatételek.
1. próba: át kell úszni egy tavat!
Az oroszlán nevettet, hogy a szúnyog biztos nem tudja átúszni de a szúnyog fajtáját meghazudtolva átúszta a tavat.
2. póba: felmászni egy fára!
Ez is sikerült a szúnyognak és társainak.
3. próba: átugorni egy árkot.
A szúnyognak és a bocsnak síkerült, az oroszlának kapkaszkodni a kellett a szikába.
Ekkor a szúnyog segített neki.
Az oroszlán lett a király. Ekkor a bocs így szólt:
– Hiányoznak a szüleim!!!
– Rendben hazamegyünk, és én visszajövök ide – mondta az oroszlán.
– Az nem lehet! – szólt az öreg kiráy.
– Miért?
– Mert aki kilép innen, az nem jöhet vissza. Ez a szabály – mondta az öreg király.
– Akkor itt a korona szúnyog, legyél te a király – mondta az oroszlán.
– Köszönöm – válaszolt a szúnyog.
Az orszlán és a bocs kimentek a rendes világba, a bocsot hazakisérte az oroszlán és azóta is jóban vannak ha meg nem haltak.
Vége.
NORCI
