Védooltások – tények, tévhitek, félelmek

Fenti példákon mosolyoghatnánk is, de tudnunk kell, a téma mindenkit érint, beoltottat és oltatlant egyaránt, és milliók életével játszik, akár csak gondolatban, aki a kötelező oltások eltörléséért lobbizik.

Kis történelem: a himlőoltás

A tudománytörténelem a védőoltások úttörőjének Edward Jennert, a 18. században élt angol kutatót tartja. Kétségtelen, hogy Jenner munkája volt az, ami aztán a modern védőoltási rendszerek kidolgozásához vezetett, úgy is említik Jennert, mint az “immunológia atyját”. Tudjuk azonban, hogy már az ókori Kínában is felismerték, hogy a himlőfertőzésen átesett ember újra nem betegszik meg himlőben. Kínában a himlő kevésbé agresszív formájában megbetegedett emberekből véve a kórokozót tartalmazó nedvet, azt a bőrön ejtett felszínes bőrsebbe helyezték (inokuláció). Az első írásos emlék hasonló eljárásról a 8. századi Indiából származik, egy Madhav nevű indiai orvos, Nidana című könyvében foglalja össze a himlő inokulációról szerzett tapasztalatait. Jenner módszere és a korábbi példák között azonban lényegi különbség, hogy Jenner tehénhimlő kórokozóját használta oltáshoz. Innen ered maga a vaccináció elnevezés is; vacca latinul tehenet jelent. Ez a vírus szerkezetét tekintve hasonló az emberi fertőzést kiváltó vírushoz, azonban sokkal kevéssé veszélyes betegséget idéz elő, ami után a védettség az emberi himlővel szemben is kialakul. A fertőződéskor az immunrendszer sejtjei olyan anyagokat termelnek, amik elpusztítják a kórokozókat. Olyan sejtek is részt vesznek ebben a reakcióban, amik később, úgynevezett “memória” sejtekké alakulnak, és egy következő fertőződéskor emlékezni fognak arra, hogy milyen védekezés volt hatásos az adott kórokozóval szemben.

A betegség az elmúlt évszázadokban milliószámra szedte áldozatait, végül Jenner módszerén alapulva, a WHO (Egészségügyi Világszervezet) programot hirdetett, aminek a célja a kórokozó teljes eradikációja (kiirtása) volt. Kampányt szerveztek, hogy mindenkit oltsanak be himlő ellen. A kampány 1980-ban zárult le. Az utolsó himlő okozta haláleset 1978-ban volt Angliában.

Egyéb oltási módszerek

A himlőoltás mellett, ami élő, legyengített kórokozókat használ oltóanyagként, egyéb módszereket is kifejlesztettek. Megfigyelték, hogy egyes esetekben az elölt (nem élő), már ártalmatlan kórokozó használatával is hasonló eredményeket lehet elérni. Ilyen volt például a szamárköhögést okozó Bordetella pertussis baktérium ellen kifejlesztett oltás 1926-ban. Később arra is rájöttek, hogy az immunológiai válasz és védettség kialakulásához elég, ha a kórokozónak csak egyes részeit (tisztított fehérjéit, polyszacharid egységeit) alkalmazzák. Ilyen az előbb említett szamárköhögés elleni oltás továbbfejlesztett változata, vagy a torokgyíkot okozó Corynebacterium diphtheriae elleni oltás. Legújabban genetikai módszerekkel előállított oltóanyagokat is fejlesztettek, ezek közé tartozik a Hepatitis B vagy a HPV (Human Papilloma Vírus) elleni oltás.

A védőoltások szerepe, félelmek

A védőoltások fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Közegészségügyi, de az egyén szempontjából is, az egyik legolcsóbb és leghatékonyabb védekezést jelent. Számtalan bakteriális vagy vírusos fertőzéses megbetegedés előzhető meg, de ma már bizonyított, hogy egyes vírusoknak közvetlen vagy közvetett szerepük lehet rosszindulatú, rákos megbetegedések kialakulásában is. A HPV-fertőzés és a méhnyakrák kialakulás kockázatának, vagy a Hepatitis B-fertőzés és a májrák kialakulás kockázatának az összefüggése ismert jelenség.

Valóban veszélyesek a védőoltások?

A védőoltásokkal kapcsolatban számos jogos félelem, vagy néha teljesen abszurd feltevés lát napvilágot. Ahhoz, hogy ezeket megértsük, tudnunk kell, hogy az oltóanyagok milyen összetételűek általában. Egyrészt tartalmazzák a kórokozót, legyengített vagy elölt formában, vagy annak egy részletét, vagy mesterségesen előállított egyéb alkotóját, továbbá, ha az oltóanyagot egy más állatból nyerik, akkor az oltóanyagban esetleg bennmaradó állati eredetű fehérjét, valamint vivőanyagokat, stabilizáló szereket, tartósítószereket. Kétség kívül, a legvitatottabb összetevők az utóbbiak. Az egyik legismertebb eset, amikor az MMR (morbilli-mumps-rubeola) oltóanyagban található, thiomersal nevű, higanytartalmú konzerválószer és az autizmus, illetve autista betegek bélrendszeri betegségei között feltételezett összefüggést egy kutatócsoport. Dr. Andrew Wakefield a Lancet nevű, elismert tudományos folyóiratban publikálta eredményeit, amit az MMR oltás és az autizmus kapcsolatáról írt. A nagy vihart kavart esetről aztán kiderült, hogy Wakefield meghamisította az eredményeit, egy olyan ügyvédi csoport pénzelte, ami épp az oltóanyagokat gyártó cég ellen pereskedett, sőt kiderült az is, hogy maga Wakefield egy “jobb és biztonságosabb” MMR oltóanyag szabadalmán dolgozott. A cikket a Lancet visszavonta.

Ismertek más, szomorúbb esetek is. Különösen a fejlődő országok lakossága között erős a hiedelem, hogy a nyugati orvoslás veszélyes, hogy az oltásokkal sokkal inkább betegségeket terjesztenek, sterilizálják a nőket, adatokat gyűjtenek. Sajnos előfordul, hogy ezeknek a félelmeknek alapjuk is van. Kiderült például, hogy az Egyesült Államok kormánya, 1932-től kezdve, több éven át titkos kísérleteket folytatott guatemalai elítélteken és elmebetegeken, syphilissel és gonorrhoeaval fertőzve őket. Az eset napvilágra kerülése után Obama elnök hivatalosan kért bocsánatot a guatemalai emberektől. Máig nem teljesen tisztázott egy másik eset, amikor Hepatitis B oltás címen, egy afganisztáni városka lakóinak vérmintáit gyűjtötte a CIA, azzal a céllal, hogy genetikai információkat nyerjenek Osama bin Laden családi hátteréről.

Akármi is az aljas ok, vagy akár jóindulatú, de tudatlan félrevezető szándék, sajnálatos módon az ilyen esetek az oltások ellen hangolják a közvéleményt. Felelőtlenség azonban az ismert és bizonyítottan hatásos oltások be nem adása. A gyermek, aki valamilyen okból kifolyólag nem kapja meg az oltásokat, azért nem betegszik meg, például szamárköhögésben, mert szerencsés esetben mindenki körülötte oltva van, és egyszerűen nincsen, akitől elkaphatná a betegséget. A legtöbb oltás, ahogy fent kifejtettük teljesen ártalmatlan, fertőzést nem okozhat. Sokszor semmilyen vagy csak nagyon enyhe tünetekkel jár (hőemelkedés, émelygés, az oltás helyén pirosas duzzanat). Ezek ártalmatlan oltási reakciók. Előfordul, hogy súlyosabb, úgynevezett oltási szövődmények lépnek fel, amik azonban nem az oltóanyagnak a sajátságaiból, hanem az oltott egyénnek az átlagostól eltérő immunreakciójából adódnak. Ezek lehetnek eszméletvesztés, sokkos állapot kialakulása, tudatzavar, görcsök, de nagyon ritkák, szerencsére körülbelül 100.000 oltásra jut 1 ilyen szövődmény. Kiemelten fontos, hogy az egészségügyi dolgozók türelemmel legyenek a laikus közvélemény felé, és megmagyarázzák az oltások fontosságát. Szerencsés lenne, ha a törvény szigora helyett a józan érvek győznék meg a kételkedőket. Higgyék el, mindannyiunk érdekében.

Saheli Sadanand Vaccination: The Present and the Future, Yale J Biol Med. 2011 December; 84(4): 353–359.

Stanley A. Plotkin: Vaccination against the major infectious diseases, Comptes Rendus de l’Academie des Sciences – Serie III, 322 (11), pp. 943-951.

US sorry over deliberate sex infections in Guatemala (http://www.bbc.co.uk/news/world-us-canada-11454789)

Saeed Shah: CIA organised fake vaccination drive to get Osama bin Laden’s family DNA, guardian.co.uk, Monday 11 July 2011 19.59 BST