Tavaszi versek gyerekeknek – I.
Szabó Lőrinc: Nyitnikék
Alszik a hóban a hegy, a völgy; hallgat az erdő, hallgat a föld.
Mikor legutóbb jártam itt, nyár nyitogatta pipacsait,
a nyár nyitogatta, temette az ősz; és volt, aki vesztett, és nincs, aki győz.
Lombnak, virágnak nyoma sehol, fekete csontváz a fa, a bokor,
s halotti csipke a díszük is, az a törékeny tündéri dísz,
mit rájuk aggat éjszaka fehér kezével a zuzmara.
Alszik a hóban a hegy, a völgy, hallgat az erdő, hallgat a föld.
Egyszerre mégis rezzen a táj: hármat fütyül egy kis madár.
Háromszor hármat lüktet a dala, vígan, szaporán, mint éles fuvola.
Az a fuvolás a Nyitnikék! Már kezdi is újra az énekét:
kék füttyre mindig ‘kvart’ lefelé: nem sok, de örülni ez is elég.
Nyitni kék, fütyüli, nyitni kék, szívnek és tavasznak nyílni kék! |
Nyitni, de – nyitni, de – nyitni kék! Fütyülöm én is énekét.
Nyitni kék, fütyüli, nyitni kék, a telet bírni illenék!
Bírni és bízni illenék! Fütyül és elszáll a Nyitnikék.
Nyitni kék! – fütyülök utána s nézek az eltűnő madárra.
Nyitni kék, fütyülöm, nyitni kék, hinni és bízni kellenék,
mint az a fázó kis madár, aki sírja, de bírja, ami fáj,
akinek tele rosszabb, mint az enyém, és aki mégis csupa remény.
Nyitni kék, indulok, nyitni kék, fog az én szívem is nyitni még.
Nyitni kék! Ébred a hegy, a völgy, tudom, mire gondol a néma föld.
Õ volt a szája, a Nyitnikék, elmondta a holnap üzenetét:
a hitet, a vágyat fütyülte szét, kinyitotta a föld örök szivét:
fütty-fütty-fütty, nyitni kék, nyitni kék – Nyisd ki, te, versem, az emberekét! |
Majtényi Erik: A tavasz
Csipkés rüggyel,
madárfüttyel
köszön rám,
köszön rád,
s majd egy reggel,
ha víg kedvvel
jól megráz egy
almafát,
és a fáról,
minden ágról
szirmok fellege havaz,
földön-égen
csodaszépen
tündöklik fel a tavasz.
Weöres Sándor: Tavaszköszöntő
Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltűnik a szél,
Zsákban Benedek
Hoz majd meleget
Nincs több fázás, boldog aki él.
Már közhírré szétdoboltatik:
Minden kislány férjhez adatik,
Szőkék legelébb
Aztán feketék,
Végül barnák és a maradék.
Mentovics Éva: Tavasztündér
Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.
Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Faágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.
Virág nyílik ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában már
ott virít a kikelet.
Andók Veronika: Tavasz van
Cseppen a jégcsap, olvad a hó,
Csupasár dombon nincs takaró.
Hófehér csokrok bújnak elő,
Belezendül a vén tölgyerdő.
Kis cinege szólal: Nyitnikék!
Ibolya nyitja is kék szemét.
Hazatér lassan minden madár,
Fészkénél újra párra talál.
Kacag a gerle, nevet a nap,
Fák ezer virágot bontanak,
Tulipán kelyhén méhike zúg,
Füvekkel fut a kis gyalogút.
Leveles ágról lila virág
Sóhajtja szélbe szép illatát.
Barik születnek földre égre:
Tavasz van, tavasz van, végre, végre.
Zelk Zoltán: Tavaszi dal
Egy, kettő, három, négy,
kis őzike, hová mégy?
-Elég, hogyha tudom én:
tavasz elé futok én!
Egy, kettő, három, négy,
te kis nyuszi hová mégy?
-Se erdőbe, se rétre:
a szép tavasz elébe!
Egy kettő, három, négy,
te kis madár vígan légy:
olyan szép dalt daloljál,
szebb legyen a tavasznál!
Székely Dezső: Tavaszváró
Ibolyalevélen
bogárka- könnyek.
Nehéz a sírás,
nevetni könnyebb.
Derül az ég is,
örül a napnak.
Gyere szép tavasz,
ölbekaplak!