A felelosségtudat kialakulása gyerekeknél

Legyél példakép a számára és küldj pozitív jeleket!

Ismerd fel, ha negatívan ítélkezel és gondold végig, hogyan hozhatod helyre a helyzetet. Figyelj oda, hogyan fogalmazod meg a mondatokat, amik elhangzanak a szádból. Vigyázz, felszólításaidat ne értse büntetésnek a gyerek. Mondd inkább a következőket: „Miután befejezted a dolgodat, nyugodtan elmehetsz”, hidd el hatásosabb, mintha ezt mondanád: „Addig nem mész sehova, amíg be nem fejezted a tennivalóidat!”.  A gyerekek felelősségre tanítása az egyik legfontosabb és talán legnehezebb feladat szülőként.

Hagyd dönteni a gyereket!

A döntéshelyzet lehetőségeket nyújt. Lehet korlátozni a gyereket, de minél hamarabb kezd el saját döntéseket hozni, annál felelősségteljesebb felnőtt válik belőle. Ha a gyerek nem akar segíteni otthon, vagy nem végzi el a dolgát, adj minél több feladatot neki, hogy legyen miből válogasson. A választás lehetősége hatalomérzettel tölti el.

Nem az a fontos, hogy nyerj, hanem az, hogy ne veszíts. Amíg valaki szabadon dönthet, addig nem vesztes. Gyermeked szeretné kezében tartani a dolgokat. Adj hát neki lehetőséget, hogy megfelelően döntsön. Gyermekeidet szándékosan minél többször kell olyan helyzetbe hoznod, amelyekben nekik kell választaniuk. Ideális esetben a szülők választják ki azokat a helyzeteket, amelyekben aztán a gyermekek maguk dönthetnek.

A döntés lehet tudatos, felelőtlen, vagy megszokásból adódó. Egy embernek mindig lehetősége van választani adott helyzetben, ösztönszerűen vagy buzdításra. Tanítsd meg a gyereknek, hogy mindig gondolkodjon, mielőtt dönt. Ne engedd, hogy eljátssza az áldozat szerepét, mert ez akadályozza a felelősségtudat kialakulását. Áldozatként viselkedik ha, azt mondja: „Õ mondta, hogy ezt tegyem”, „Nem tehettem semmit”, „Nem volt más választásom”. Bizonyítsd be neki, hogy igenis, lett volna választása. Sorolj fel neki több változatot, hogyan viselkedhetett volna az adott helyzetben.

Bátorítsd gondolkodásra!

A gondolkodás elősegíti a fejlődést és a felelősségérzet kialakulását. Szegezz kérdéseket felé, olyanokat, amik arra késztetik a gyereket, hogy gondolkodjon. Íme, néhány kérdés, amely segíthet a gyerek viselkedésének megváltoztatásában:
– Mit szeretnél?
– Amit választottál segít abban, hogy elérd, amit szeretnél?
– Ha az, amit választottál nem segít abban, amit szeretnél, mi a terved?
– Mit teszel, hogy elérd a célod? Pontosabban: Mit fogsz tenni? Milyen más ötleted van még?

Vigyázz a „miért”-tel kezdődő kérdésekkel, mert ezekre olyan választ adhat a gyerek, ami által másra tereli a felelősséget, ő pedig eljátssza az áldozat szerepét. Emellett sok esetben a gyerek nem tudja, vagy nehezére esik megmagyarázni, miért teszi azt, amit tesz.

• Korlátozd az indokaid! Ez állandó figyelmet igényel. Még ha a magyarázataid segítő jellegűek is, ő kritikaként is értelmezheti őket. Negatív üzenetként is felfoghatja, főként, ha egy kamasz gyerekről van szó. Úgy értheti, hogy amit ő tesz, nem elég jó.

Hallgasd meg gyermekedet!

Mindig gondold végig, mikor magyarázol, ki kell megértse! Mikor kérdezel, ki kell választ adjon?

• Értsd meg őt! Hallgasd végig a gyereket anélkül, hogy elmondanád a véleményed. Ha meghallgatod és megérted őt, jobb viszony alakulhat ki köztetek. Ne sürgesd a gyereket, hagyd, hogy mondja el ő maga, amit gondol. Hallgasd végig, ne szakítsd félbe!

• Ismerd meg őt! Gyermekednek elismerésre van szüksége. Ha a szülő meghallgatja gyermekét, egyben elismeri őt. Emellett azzal, hogy meghallgatod, pozitív példát mutatsz serdülő gyermekednek, akinek ez nem erőssége. Egy szülőnek nagyon nehéz „cipzárt tenni a szájára”, de ez a legjobb megoldás, hogy kommunikálni tudjon gyermekével.

Tanítsd meg gyermekednek, mi a helyes!

• Mondd el, mit szeretnél! Adj neki esélyt, hogy segíthessen neked. Mondd neki: „Szükségem volna rá, hogy segíts nekem ebben”, „Egy kis nyugalmat szeretnék”, „Segítség kell a vacsora elkészítéséhez”. Közöld vele, ha szükséged van a segítségére, ne könyörögj neki. A beismerés, megállapítás kijelentésnek számít. „Láttam, megvetetted az ágyad”, ezáltal értelmesnek fogja magát érezni, és legközelebb nagyobb kedvvel fogja elvégezni a feladatát. Ha azonban azt mondod: „Büszke vagyok rád, amiért megvetetted az ágyad”, bátorítod arra, hogy megköszönje neked az elismerést. A felelősségtudat fejlesztése fontosabb számára, mint az, hogy megköszönje az elismerést.

A jutalom nem növeli a gyerek felelősségtudatát, megváltoztatja a motiváltsága mértékét, a gondolkodásmódját és arra fog gondolni, mit kap cserébe. Hagyd, hogy megértse a gyerek, hogy felelős magatartást vársz el tőle. A társadalom nem jutalmazza meg, ha megfelelően viselkedik, a társadalom elvárja azt. Mindenképp figyelj arra is, hogy gyemeked tudja, hogy milyen a helyes és helytelen viselkedés bizonyos helyzetekben.

Attól, hogy megadod a döntés lehetőségét, még lehetsz parancsoló, szigorú, anélkül, hogy elnyomd vagy megbüntesd őt. Értesd meg vele, hogy a célod az, hogy felelősségre tanítsd, és nem az, hogy megbüntesd őt. Ha szükséges, kérd számon a gyereket, ezáltal megtanulja, milyen következményekkel járhatnak tettei.